Fabó Beáta: Budapest katolikus templomépítészete a két világháború között (Budapest, 2021)
Változások az 1940-es évektől
Az egyház azonban 1941-ben úgy döntött, hogy a továbbiakban az egyházközségek rendelkezésre álló pénze alapján fog rangsorolni. 1935-ben az érseki helynök februári körkérdésére beküldött válaszok alapján, a hívek számának, a meglévő templom milyenségének és az egyházközség pénzügyi forrásainak figyelembevételével állították össze a sorrendet. A templomépítő program harmadik szakaszában érintett egyházközségek pénzügyi helyzete 1935. évi sorrend Egyházközség Saját forrás (pengő) Várt támogatás mértéke (pengő) forrása 1. XI. lágymányosi Szent Adalbert 24 000 60 000 Egyházközségek Központi Tanácsa 2. X. külsőkőbányai 6500 Egyházközségek Központi Tanácsa 3. XI. külsőkelenföldi Szent Gellért 8000 + a már önerőből felépített templom (60 000) 4. III. Kövi Szűz Mária 7000 Egyházközségek Központi Tanácsa 5. XII. felsőkrisztinavárosi 193 000 = megvásárolt vasanyag (110 000), meglévő, díjtalanul készült tervek értéke (30 000) 30 000 Gyűjtésből 6. III. rómaifürdői 5300 + 35 000-40 000 pengős ingatlan 7. XIV. rákosfalvai 1500 + telek értéke (50 000) 8. VIII. rókusi Gyűjtés, Rókus Kórház építéséhez kapcsolódó beruházás 10. táblázat. A válaszlevelek alapján kiderül, hogy a plébánosok diplomáciai érzéke befolyásolta a sorrend kialakítását. A felsőkrisztinavárosi plébános kimutatása szerint ők rendelkeztek a legtöbb forrással, 193 000 pengővel, annak ellenére, hogy készpénzt nem tudtak felmutatni, az összeg a már beszerzett vasanyag és az elkészült tervek beszámításából adódott. A legtöbb készpénzzel (24 000 pengő) a lágymányosi egyházközség rendelkezett. Az egyházközségek többségének legfeljebb 8000 pengője volt erre a célra. A főváros és az egyházközségek továbbra is %-% arányban viselték az építési költségeket. A lágymányosiak szerény, 150 000-200 000 pengőbe kerülő templommal is beérték volna, ehhez a szükséges egyharmadot biztosítani tudták. A törökőri templom kifejezetten tetszett nekik (ez 1928-ban 150 000 pengőből épült), és az éppen építés alatt álló albertfalvai templom is nagyjából 200 000 pengőbe került. A Rómaifürdő is biztosítottnak látta az egyharmad részt, miután önerőből telket szereztek, és a tervek is készen álltak, Fábián Gáspár díjtalanul készítette el azokat. A kelenföldi Szent Gellért-egyházközség kis temploma önerőből épült 1930-ban. Ezért igényt formáltak az egykori 60 000 pengős építési költség beszámítására. A rókusi plébánia 400 000 koronás templomépítési alapját hadikötvényekbe fektette, vagyis a pénzük nem volt elérhető, a Rókus Kórház városrendezési kérdésének megoldására vártak. Az érsek a felsőkrisztinavárosi egyházközséget támogatta az építkezés elkezdésében. A harmadik szakaszban három templom megvalósítása indult el: 1941-ben épült a Soroksári úti templom, melyet később bombatalálat ért, és az anyaghiány miatt nem épült újjá; a zuglói Bosnyák téri templom építése közvetlen a háború után torony nélkül, de befejeződött; 1942-től a Felső-Krisztinavárosban épült templom, melynek csak az alagsora készült el. A harmadik építési periódusra már a világháború nyomta rá a bélyegét, több szép, monumentális vagy szerényebb terv is füstbe ment. Az a néhány templom, amely fővárosi, illetve önerőből megvalósult, nagyon nehéz körülmények között épült. Az 1940-es években elkezdett építkezések közül egy sem fejeződött be 1945 előtt. A háború után, az ország általános újjáéledése során megindult az egyház és az egyházközségek talpra állása, és előkerültek a háború miatt félretett elképzelések is. Néhány templom felépítése folytatódott 1950-ig. A háború előtti tervek megvalósítására az ezredforduló után indult egyre szélesedő mozgalom. 222
