Fabó Beáta: Budapest katolikus templomépítészete a két világháború között (Budapest, 2021)

Változások az 1940-es évektől

Goszleth Lajos (1906-1963) a Giergl család tagja volt. Önálló műve az ercsi cukorgyár temploma, amely 1934-ben épült. 1935-től próbaidőre, 1936-tól véglegesen a KEH titkára lett. PrL KEH 260/36. A következő években nagyrészt Frank Ágostonnal társulva tervezett és pályázott. PrL KEH: Kaposfüredi templom szószéke: 10/1939, alsógödi templom: 247/1939, Kismácséd: 316/1939, Szt. József Otthon főoltára: 162/1940, Csornai ravatalozó kápolna: 415/1940, Káptalanfüred: 362/1940, Esztergom-Tálosi: 127/1940, Baracska:

546/1941, Mátra: 860/1941. 1942-ben Kálló Ferenc alesperes őt kérte fel az érdligeti templom tervezésére, melyet Mátyás kutyavára fölé gondoltak emelni: 684/1942, az óbudai Szt. József Otthon kápolnájába berendezés tervezése: 865/1942, 74/1943, Balatonújlak: 211/1943. Az Országos Egyházművészeti Tanács 1942-es művészértekezletén így nyilatkozott a templomépítésről: „A templom-tervező építész szeme előtt maga a cél lebeg: az egyházi előírások figyelembevételével nemcsak építöművészeti szempontból kell tökéleteset alkotnia, hanem a templomépületben a lelket Istenhez emelő hangulatot akar teremteni. A templomot lélekkel kell megtölteni, amely a hívőket imára ihleti. Ennek a célnak elérésére alkalmazzuk az ókeresztény szimbólumokat is. Ma ismét alkalmazunk oszlopokat, párkányokat, ornamentikát, reliefeket vagy kerek plasztikát és mindezt abból a célból, hogy az egyház hagyományait követve: a templom külsejét előkelőbbé, a templombelsőt pedig melegebbé, áhítatot keltőbbé tegyük.” Szépművészet 3 (1942) 11. sz. 267. p.

Megyer-Meyer Attila (1909-1980) építész, szakíró, Megyer-Meyer Antal iparművész fia. A budapesti Állami Felső (építő) Ipariskolában és utódintézményében tanított. Ő tervezte az Orsolya-rendi egykori tanintézetet. Munkái között bérházak, nyaralók tervezése szerepelt, és a nevéhez fűződik az apácatornai templom restaurálása és tervezése 1941-1942-ben. Tervpályázatokon több díjat nyert.

AZ EGYHÁZMŰVÉSZET FELLENDÜLÉSE

Az 1940-es évektől az egyház, a Központi Egyházművészeti Hivatal és a főváros több figyelmet fordított az egyházművészetre. Ez nem feltétlenül konkrét megbízásokat jelentett, hanem kiállítások és konferencia rendezését, pályázatok meghirdetését, illetve a témához kapcsolódó újságcikkek megjelentetését. A főváros megerősítette azt a régebbi rendelkezést, amely szerint az új épületeknél az építési költség 2%-át művészi díszítésre kell költeni.515 „A művészek soha nem látott érdeklődéssel fordulnak az egyházművészeti feladatok felé,”516 miután ebben az időszakban általában egyre kevesebb megbízáshoz jutottak.

Az egyház 1941-ben az esztergomi főegyházmegyei zsinaton megfogalmazta a templomépítéssel kapcsolatos irányelveit:517- A templom lehetőleg szabad téren álljon, környezete alkalmas legyen körmenet tartására.- A templomtér egységes legyen. Ha mégis többhajós, akkor a középhajó jóval nagyobb, a mellékhajókban nem előnyös a kápolnaszerű fülke.- A szentély tágas és a hajónál magasabb szintű legyen.- Az építési költséget elsősorban az egyház vagyona, másodsorban a kegyúr és a hívek biztosítsák.- A templom megkívánt stílusáról óvatosan nyilatkozik, a modern építőanyagok használatát támogatja, viszont „a történelmi stílusokkal szemben újabb stiluskeresések [...] sokszor szertelenségeket, a templom szakrális jellegét profanizáló alkotásokat eredményezett”.- Csak kiváló katolikus építész megbízását javasolja.

A fentiekkel a KEH is egyetértett, bár Molnár Ernő igazgató ambivalens módon értelmezte ezeket az irányelveket. Molnár Ernő, a 46 éves hittanár, pap és művészettörténész 1938-ban került a Hivatal élére. Ő az addigiaktól eltérő szemléletet vitt a KEH működésébe. Úgy vélte, hogy kezdetben a leltározás volt a KEH feladata, ezt az egyházművészeti problémák, kérdések véleményezése váltotta fel (kérésre), a jövőben pedig a papság és a művészek kiképzése lesz a cél. Nyitott volt a nem katolikus, azaz protestáns egyházi építészet felé is, például igen jónak tartotta a Pozsonyi úti református templomot.518 Aktív szerepet játszott abban, hogy a Hivatal megjelenjen a köztudatban (cikkeket írt, rádióelőadást tartott az egyházművészetről, rendezvényeken vett részt). A fő problémát a silány tömegtermelésben látta, és abban, hogy „költségmegtakarítás címén a művészi tervezést és munkát kihagyják”. Úgy vélte, hogy a jó megoldás nem a konzervatív és nem is a hangos modernkedés. Jó példának tartotta a pécsi, a győri, a komáromi és a csornai modern templomokat, vagyis főleg Körmendi Nándor és Weichinger Károly óvatosan modern munkáit. Az egyes épületekről írt bíráló véleményei azonban sokszor elnagyoltak voltak519 Molnár nagy súlyt fektetett a tervező személyének megválasztására. Egy-egy munkára ő maga is ajánlott tervezőket, a művészeti alkotások készítésére előszeretettel javasolta a római iskolásokat. Képzőművészeti munkákra egy adott körből ajánlott olyan művészeket, akik éppen nem rendelkeztek megbízással. 1942. évi beszámolójában kifogásolta, hogy a világi és egyházi hatóságok nem ügyelnek arra, hogy sokszor a hatóság, illetve a felülbíráló hivatal alkalmazottja tervez. Jóllehet a silánynak, nívótlannak ítélt tervek esetén az igazgató egyre többször ajánlotta titkárát, Goszleth Lajost, aki „csekély pénzért” tervez, ritkábban Megyer-Meyer Attilát vagyKrassói Virgilt (a csikvándi kápolna tervezőjét). Goszleth hivatalba lépésétől kezdve sok egyházi vonatkozású munkát kapott, sokszor a KEH ajánlására, majd az általa készített tervet maga a hivatal véleményezte.520 (Ez a gyakorlat már az elődeinél is előfordult. Szabó Lóránt például részt vett a pécsi temetőkápolna tervpályázatán, ő tervezte a pécsi karmelita rendházat, a zombai Szent Sír oltárt, és Szőnyi Ottó őt ajánlotta a siófoki kápolna megtervezésére.)

Az Országos Egyházművészeti Tanács 1939. évi újjászervezése során Árlcay Bertalan és Wälder Gyula mellett Fábián Gáspárt is felkérte tagságra.521 A főváros környéki települések templomainak tervezésénél sokszor megjelent a konzervativizmusához görcsösen ragaszkodó, a Központi Egyházművészeti Hivatal által azonban nem támogatott Fábián Gáspár. A fővárosi munkák után a környékbéli településeken (Budatétény 1938; Alsógöd 1939, Sződliget, Rákoscsaba-Újtelep 1939, Pesthidegkút-Széphalom 1939, Újpest 1941, Pestlőrinc-Csáky-liget 1944) tervezett olykor az egyházközség megbízására, olykor magától. Az is előfordult, hogy a vidéki egyházközségek típustervet kértek a KEH-től.

VÁLTOZÁSOK AZ I94O-ES ÉVEKTŐL_____________________

515 221 999/1941-XI.sz. polgármesteri határozat. Előzménye a 41 240/1929 sz. tanácsi határozat, mely ezt már kimondta, de a gyakorlatban nem tartották be, ezért a polgármester újra megfogalmazta. Fővárosi Közlöny 52 (1941) 20. sz. április 29. 427-428.p.

516 PrL KEH 169/1940.

517 ELKH BTK MI KEH 19/145, Esztergomi egyházmegyei zsinati határozat, 113/1942. sz.

518 Molnár Ernő: A pozsonyi-úti református templom. Szépművészet 3 (1942) 4. sz. 83-84. p.

519 Molnár Ernő: Egyházművészet és a művész című írása, melyet a Nemzeti Újságban szándékozott közölni. PrL KEH 169/1940.

520 Bizerr 2009. szerint a KEH azzal segítette az egyházközségeket, hogy olcsó standard templomokat tervezett számukra.

521 Nem mindenkit kértek fel. Molnár Ernő például nem javasolta Ohmann Bélát tagságra „rendezetlen családi körülményei miatt." PrL KEH 59/1939.

218