Fabó Beáta: Budapest katolikus templomépítészete a két világháború között (Budapest, 2021)
Változások az egyházi építészetben 1928 után
Az első modern templomunk Győr-Gyárvárosban épült, 1928-29, Árkay Aladár és Bertalan Magyar Építőművészet 40 (1941) 12. sz. 377. p. Fiala Ferenc az 1930-as években a modern építészet mellett foglalt állást. Ezt a két modern templomról készült illusztrációja is mutatja. Korunk Szava 2 (1932) 5. sz. 13. p. A budai belterület. A modern építészet megjelenése 1932-1934 „A történeti stílusáramlatok és a sorvatag eklekticizmus béklyóiból elemi erővel kiszabaduló magyar egyházi építészet egymás után ajándékozza meg művészi templomokkal Budapest régi, vagy újonnan épülő városrészeit.” - írta 1942-ben Voit Pál művészettörténész a Szépművészet című folyóiratban.375 Az első fővárosi modern templomok önerőből épültek fel a budai oldal szívében, a gazdasági válság utolsó éveiben. Ebben a nehéz helyzetben az ország, a főváros és az egyház is igyekezett kiadásait visszaszorítani. A fővárosi költségvetés 1931-től kezdődően több éven keresztül egyre csökkent (1931-ben és 1932-ben 5%-kal, 1933-ban és 1934-ben 10%-kal), a templomépítő program abbamaradt. A helyi közösségek szerény anyagi erejéből indulhatott csak újabb tervezés és építés. Az első modern, vasbeton szerkezetű templomot 1923-ban a Perret testvérek építették meg a franciaországi Le Raincyben. A vasbeton mint forradalmi technikai újítás, amely lehetőséget adott a nagyobb belső terek kialakítására, már a századforduló után szerephez jutott az építészetben. Az 1920-as évektől azonban nemcsak elrejtett tartószerkezetként alkalmazták, hanem takarás nélkül megjelent a belső és külső felületeken is. A keretszerkezet és a karcsú pillérek alkalmazása lehetővé tette, hogy tömör falazatok helyett karcsú tartószerkezeteket használjanak, ezáltal a templomtestben hatalmas üvegablakok jelenhettek meg, a templombelsőben tisztábban lehetett rálátni az oltárra, valamint karcsúbb tornyok épülhettek. A díszítések alkalmazása helyett megnőtt a tömeg- és a térképezés jelentősége. A franciaországi példát követte egy-egy hasonló templom többek között Svájcban (Bázel, 1927), valamint Csehszlovákiában (Prága, 1930). Az első magyarországi, belső terében és alaprajzában modern, vasbetonszerkezetét felvállaló templom 1928-1929-ben Győr- Gyárvárosban épült Árkay Aladár és Bertalan tervei alapján, külsejében és belsejében is még historizáló utalásokkal. 1932-1933-ban szintén ők tervezték a városmajori nagytemplomot. Ezt követte szintén Budán a ferencesek pasaréti temploma (1933-1934) Rimanóczy Gyula tervei szerint, „kinek Árkayhoz hasonlóan igen kemény küzdelmeket kellett folytatnia elgondolásáért”. A magyarországi egyházi építészetben tehát igen korán megjelent a modern stílus. Az egyház nem zárkózott el a nyitástól, hiszen büszkén vallotta, hogy a történelem folyamán az egyházi építészetnek - a 19. század végét kivéve - kezdeményező szerep jutott a modern stílusok kialakulásában, és a Vatikán felől is ilyen irányú instrukciók érkeztek 1928-1929-ben. A gazdasági válság is a takarékosabb, díszítésmentes építészet felé terelte az erre egyébként is nyitott közeget. A konzervatív, historikus építészgárda - élén Petrovácz Gyulával - már a legkorábbi időktől kezdve erőteljes ellenállást tanúsított a modern művészetekkel szemben. Az éveken át tartó vitafolyamatból csak egy-két jelentősebb mozzanatot emelek ki. Fábián Gáspár folyóiratában, az Építő Ipar - Építő Művészetben 1929-ben felháborodva írt arról, hogy megint a modern építészetről beszélnek, amire Bierbauer (Borbíró) Virgil haladó szellemű lapjában, a Tér és Forrná ban reagált. A legerőteljesebb kirohanást azonban Petrovácz intézte a „szovjet stílus” ellen a városmajori templom épülésekor, és pozícióinál fogva ahol tudott, ott próbált az irányzat és képviselői ellen tenni. Wälder Gyula a Színházi Életben nyilatkozott a modern építészetről. Nem zárkózott el előle, de nem is támogatta: fontosnak tartotta, hogy ne vegyük át egyszerűen a külföldön megjelenő modern formamegnyilvánulásokat, járjuk a saját utunkat; a patinás város jellegét nem lehet megbolygatni a harmonikus együttestől elütő alkotásokkal.376 Fábián Gáspár még 1935-ben is indulatosan fogalmazta meg a szegedi fogadalmi templom ismertetése kapcsán, hogy „Hol van ehhez képest az újabb, egekig magasztalt szovjet-stilusu templomok összeszedettsége, művészete?”377 A modern templomépítészet két legjelentősebb szellemi támogatója több ízben kifejtette határozott meggyőződését. Somogyi Antal már 1927-ben kiállt a modern művészet létjogosultsága mellett, és fejtegette annak ismérveit. 1934-ben Szőnyi Ottó részletesen megfogalmazta, hogy melyek a modern templommal szemben támasztott liturgiái elvárások. Az 1940-es évek elején Lechner Jenő foglalta össze ugyanezt a történeti háttérből kiindulva A katolikus templomépítészet liturgikus követelményei című írásában.378 A két világháború közötti templomépítészet egyik meghatározó alakjaként az 1930-as évek végére ő maga is eljutott a modern stílus összművészeti szintű befogadásához és alkalmazásához. Hitvallása szerint az „építőművészetnek ős idők óta legmagasztosabb feladata a templomépítés. Különösen az a katolikus templomé, mely nemcsak lelkigyakorlatra, szentbeszédek meghallgatására gyülekezett hívek csarnoka, hanem valójában az Isten háza, a legfölségesebb Oltári Szentség, a szent Eucharistia őrzőhelye. A katolikus templomok építését nem szabályozzák 375 Voit 1942.10. p. 376 Wälder Gyula: A tradíció tisztelete és a haladás az építészetben. Színházi Élet 46 (1929) 46. sz. 86. p. 377 Fábián 1935c. 149. p. 378 Somogyi 1927; Szőnyi 1934; Kismarty-Lechner 1942. A Lechner-idézet a 41. oldalon olvasható. 144
