Brunner Attila - Perczel Olivér (szerk.): A Liget egykor (Budapest, 2021)
Harlov-Csortán Melinda: Felvonulási térből ötvenhatosok tere. Egy tér 60 éve (1951-2011)
A Felvonulási térből Ötvenhatosok tere. Egy tér 60 éve (1951—2011) A Tanácsköztársasági emlékmű terve, 1968. BFLXV.17.d.329. 29732/1 - LXXIV. csomag, tol. 1 A vizsgált területen megtartott rendezvények szorosan követték a kommunista felvonulások koreográfiáját: az odarendelt csoportok (általában munkahely vagy lakóhely alapján) sorokba rendeződtek, és családjaikkal, általában egyenruhát viselve és zászlót vagy feliratot tartva vonultak el a tribün előtt. Az útvonalat a szervezők mindig gondosan megtervezték, a felvonulás általában valamilyen zöld, szabad területen ért véget, ahol a felvonulók elfogyaszthatták ingyen kapott virslijüket és pohár sörüket. A környező házakat és a Dózsa György utat feldíszítették, a dalokat és beszédeket hangszórókon át lehetett hallgatni.32 Már a tér kialakításakor is figyelembe vették az itt megvalósítandó felvonulásoknak megfelelő igényeket. Ezért egyebek mellett arra is figyeltek, hogy lehetőség szerint a nap a felvonulók hátát süsse, de semmiképpen se a tribünön állók szemébe világítson. Fontos szempont volt még a csoportok által kialakított térformák megtartása, ami a rendet és az egységet fejezte ki. Éppen ezért a Dózsa György utat nemcsak a tribün előtt közvetlenül, hanem a Hősök tere és az Ajtósi Dürer sor közötti teljes szakaszon ki kellett szélesíteni.33 Méretéből és költségeiből kifolyólag érthető, hogy az újonnan felavatott Sztálin-szobor jelentette a kor elnyomó politikai rendszerének abszolút szimbólumát a fővárosban. Ezért is vált a közharag első számú áldozatává az 1956-os forradalom és szabadságharc idején. A forradalmárok ledöntőtték a szobrot és a város egy másik meghatározó terére, a Blaha Lujza térre szállították, majd darabokra szedték.34 A berlini fal elemeihez hasonlóan a szobor darabjai értékessé és szimbolikussá váltak. A forradalom és szabadságharc után a szobor csizma része és talapzata a helyén maradt, és a terület új nevet kapott a köznyelvben: Csizmatér. Később a csizmát eltávolították, és az emelvény 1976-ban új borítást kapott, így egészen az 1980-as évek végéig használták.35 Bár ma nem látható semmilyen nyoma a korábbi építménynek, illetve az itt zajló parádéknak, a szobordöntés emléke, akárcsak a Regnum Marianum plébániatemplom felrobbantása, erősen él a köztudatban. A tankönyvek és az évente megrendezett 1956-os megemlékezések mellett filmekben is szerepel a Felvonulási tér és a szobordöntés momentuma, így például központi eleme Tímár Péter alkotásának, a Csinibabának (1997) is. A forradalom és szabadságharc megtorlásának időszaka után az új politikai céloknak megfelelően úgy kellett átalakítani a korábbi állami ünnepségeket és felvonulásokat, hogy azokban a személyi kultusz kevésbé jelenjen meg, de üzenetük ne változzon. Ezt a célt szolgálta a vizsgált téren álló tribün díszítésének lecserélése és új szobrok felállítása. 1965-ben egy négy méter magas, bronz Lenin-szobrot avattak fel, mely egy 15 méteres, svéd vörös gránittal borított betonoszlop előtt állt. A korszak kedvelt művésze, Pátzay Pál nyerte el a megbízást, aki a politikai vezetőt egyszerű emberként, télikabátban ábrázolta. A művész második Kossuth-díját ezért az alkotásáért kapta meg,36 annak ellenére, hogy egy azonos ábrázolásé Lenin-szobor már állt egy csepeli gyárépületnél. Bár Pátzay alkotása előtt ezrek vonultak fel, a csepeli szoborral közvedenebb volt az emberek kapcsolata: visszaemlékezések szerint a dolgozók sokszor az egyszerű emberek étkét, zsíros kenyeret helyeztek kezébe.37 32 Szabó 1987. 15-17. p. 33 Sípos 2011. 141. p. 34 Pótó 1987. 18-20. p. 35 Gerő 2004. 176-190. p. 36 Pátzay Pál (1896—1979) szobrászművész, a Gresham-csoport kiemelkedő képviselője. A Magyar Képzőművészeti Főiskola professzora, 1946 és 1949 között a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Művészeti Osztályának vezetője volt. Munkásságát jól elkülöníthetjük az 1950-es évek előtti és az azt követő időszakra, amikor is alkalmazkodott a szocialista realizmus stíluselvárásaihoz. Művei között találunk köztéri alkotásokat, síremlékeket és kisplasztikákat is. Ezek közül kiemelkedik a Dunai stfél, a Sportlovas vagy a Wallenberg-emlékmű (később a Kígyóölő címet viselte). Prohászka 1994. 168. p. 37 Tóth 1995. 84-98. p. 151
