Brunner Attila - Perczel Olivér (szerk.): A Liget egykor (Budapest, 2021)
Harlov-Csortán Melinda: Felvonulási térből ötvenhatosok tere. Egy tér 60 éve (1951-2011)
Harlov-Csortán Melinda a szomszédos Hősök tere töltött be hasonló állami reprezentatív szerepet, azonban az ott álló 19. századi épületek, valamint a millenniumi emlékmű királyokat és egyéb történelmi alakokat ábrázoló szobrai nem feleltek meg a szovjet ideológiának.21 1951. július 4-én az MDP Titkársága már meghatározta a szobor későbbi helyét, az építkezési rendeleteket pedig augusztus 1-én írták alá.22 A tribün miatt a köztéri alkotás magasságát további két méterrel megnövelték, és a szükséges márványt is megrendelték.23 Egy zárt, kétfordulós pályázatban választották ki a legideálisabb szobortervet.24 Az eljárás egy éven keresztül húzódott, és számos politikai döntéshozó csoport vett részt a folyamatban, ami tovább növelte a nyomást a pályázó művészeken.25 1950 végére született meg a döntés, amely alapján Mikus Sándort kérték fel az alkotás elkészítésére. A művész teljes munkásságát a hétköznapi emberek ábrázolásának szentelte mindennapi környezetükben. Kezdetben kisplasztikákat, majd állami megbízásoknak eleget téve monumentális méretű szobrokat is készített. A kor szellemét követve nyugodt és harmonikus kompozíciójú műveket készített, amelyeket sima felületkezelés jellemez.26 Mikus Sztálin-szobra nyugodtan állt, csupán jobb keze volt kinyújtva. Sztálint a szokásos egyszerű ruhában, egyetlen kitüntetéssel, a Szovjetunió Hőse aranycsillaggal ábrázolta.2' Bár Mikus szobra semmiben nem tűnt ki a kor számtalan egyéb Sztálin-ábrázolása közül, a korabeli média mégis az egekig magasztalta.28 Az avatóünnepségen Révai József népművelési miniszter hangsúlyozta a szobor különleges helyzetét a magyar képzőművészetben. A Szabad Nép pedig hazánk és a Szovjetunió teljes összekapcsolódásának szimbólumát látta a műalkotásban: ,^4 városunk fölé magasodó Sföálin szobor afö hirdeti, [...] hogy a haföt szeretni és hűnek lenni a Szovjetunióhoz hazafinak lenni és proletár módjára nemzetközinek lenni — egyet jelent. ’w Az avatásra egy vasárnapi napon, 1951. december 1-én került sor a leírások alapján mintegy 80 000 munkás jelenlétében. A tribünre a fríz jóval később, már Sztálin halála után, 1953. május 1-ére készült el.30 A Lenin-emlékmű építészeti részének engedélyezési terve, 1964. BFLXV.17.d.329.29732/1 - LXXIII. csomag, föl. 6 Szobordöntés és csizmatér utáni új szobrok a gulyáskommunizmus idején Állami ünnepségek, katonai felvonulások jellemezték az új tér történetét évtizedeken át. A korábbi reprezentációs helyszín, a Hősök tere közvetlen szomszédsága még időbeli kontinuitást és így jogalapot is biztosított az itt megrendezett eseményeknek.31 Ezek az ideológiai tömegrendezvények, április 4-e, május 1 -e vagy november 7-e megünneplése lehetőséget biztosítottak a politikai vezetés egységének kifejezésére, valamint a néppel való közösségének reprezentálására. A kötelező részvétel és az események megjelenítése a korabeli médiában egy közösségi érzést, az együttes részvétel benyomását kívánta kifejezni. 21 Sinkó 1983.185-201. p. 22 Pótó 1989. 80-81. p. 23 A szükséges nyersanyagot részben korábbi műalkotások bezúzásával gyűjtötték össze. Pótó 1994. 33—34. p. 24 A pályázati részvételre felkérték ,,Antal Károlyt, Bakja Soós Györgyöt, Beck Andrást, Bokros Birmann Dezsőt, Borsos Miklóst, Csorba Gézát, Varkas Aladárt, Verenczy Bénit, Kerényi Jenőt, Kisfa/ndi Strobl Zsigmondot, Kocsis A ndrást, Marosán Lászlót, Medgyessy Ferencet, Megyeri Barnát, Mikus Sándort, Pátguy Pált, Somogyi Józsefet, Szabó Istvánt, Szabó Ivánt, Tar Istvánt, Turáni Kovács Imrét, Ungvári Lajost, Varga Oszkárt, Vedres Márkot és Vilt Tibort.” Pótó 1987. 19. p. 25 Lásd György-Turai 1992. 26 Mikus Sándor (1908—1982) szobrász, művészpedagógus, Kossuth-díjas (1949, 1952), érdemes (1952) és kiváló művész (1959), SZOT-díjas (1977). Az 1937. évi párizsi világkiállításon két aranyérmet nyert, egyik alapítója, később elnöke volt a Képző- és Iparművészek Szövetségének. Alkotásai között szerepel a várpalotai Táncoló leánykák (1959); az Anyaság c. (Szoptató anya) 1940-es munkája vagy a Fésű/ködő nő című, kétméteres alakban 1965-ben Kalocsán felállított műve. Számos érmet is készített pl. Rippl-Kónai (1937). Mikus Sándor szócikk. Magyar Életrajzi Lexikon 2001. 27 Prohászka 1994. 164. p. 28 Az Irodalmi Újság például kiemelte, hogy az alkotás egyszerre mutat monumentalitást és kedvességet. Boldizsár Iván: Sztálin szobra Budapesten. Irodalmi Újság, 2 (1951. december 20.) 2. p. 29 Sztálin elvtárs szobra. Szabad Nép, 9 (1951. december 16.) 3. p. 30 BFL XXIII.102.a.l Jegyzőkönyv, 1953. január 15. 108. p. 31 Ld. Szabó 2009. 150
