Brunner Attila - Perczel Olivér (szerk.): A Liget egykor (Budapest, 2021)
Perczel Olivér: Népliget a városligetben, avagy a klasszikus vurstli világa 1885-1908
Perccel Olivér A vurstli nyitásakor tehát a Barokaldi cirkuszt, egy lovardát, két hagyományos hintát, négy körhintát és négy céllövöldét, ugyanennyi fényképészt, három bábszínházát és egy ütőgépet, egy panorámát, valamint egy búvárt láthatott a közönség. A vendéglátósoron pedig négy cukrászda, két szatócsbolt, két kávéház és két dohánybolt várta a vásárlókat. A játékot üzemeltető és a vendéglátós bérlőkön kívül a területen további négy árubódé is működött, ahol hideg ételeket, dohányt, tejtermékeket lehetett vásárolni. A Népliget első, 1885-ös szezonja május elsején kezdődött. Aznap a magyar főváros felbolydult. A lakosság már kora reggel az utcákon tolongott, várták a király, I. Ferenc József érkezését, aki az Országos Kiállítás nyitóünnepségére volt hivatalos. Az uralkodó vonata reggel hatkor robogott be a mai Nyugati pályaudvarra, ahol több ezren fogadták. A bevonulás után a tömeg ellepte a Városligetet, ahol az emberek társadalmi státuszuk szerint oszlottak el. A Stefánia úton át a Széchenyi-sziget, a Nádor-sziget és sokan az új vurstli felé vették az irányt. A korabeli újságíró így látta aznap a Népligetet: „hol Paprika Jancsi égisze alatt ördögszekerek keringenek mérsékelt gyorsasággal, verkli vonít mértéktelenül, fedetlen cirkuszban lovagolnak feddhetetlen lovashölgyek, a fordulóknál pedig bosnyáknak öltözött magyar gsidó német nyelven árulfranáa cukorból késgült török édességet. Nem utolsó mulatság a bunkógás sem, mely abból áll, hogy az ember 3 krajcárért akkorát üt a szögre, aminőt csak bír, s az eredmény annál szebb, mentői magasabbra pattan a szögbe végződő emeltyű másik karán álló pléhhonvéd.m A szórakozók számát bizonyára növelte a trónörökös pár látogatása is, akiknek az éljenző, kalaplengető tömeg által akadályozott kocsija 13 órakor hajtott a kiállítás felé. A vurstlihoz vezető ligeti út két oldalát török cukorkát értékesítő árusok foglalták el, akik a gyermekek édesség iránti fékezheteden vágyát használták ki. A török sátrak után a debreceni mézeskalácsárusok árultak, akik arra számítottak, hogy a szerelmes legények mézeskalácsszívet fognak vásárolni. Még a vurstliba érkezés előtt következtek a snapsz- és virsli árusok, akiknél a munkások és a napszámosok iszogattak. Csak ezek után jött a tényleges vurstli, amelyben hatalmas volt a hangzavar. Rengeteg verklis tekerte hangszerét, mind másféle darabot játszott, a bódék előtt megbízott kikiáltók kiabáltak, miközben lelkesen rázták csengőiket. A publikum hangos nevetése és a budakeszi svábok zenekarának trombitajátéka fülsértő zajjá keveredett össze. Egy-egy produkció megtekintése 10 krajcárba 11 Május 1. Budapesti Hírlap, 5 (1885. május 2.) 120. sz. 5. p. 12 ¥ óvárosi Lapok, 22 (1885. július 19.) 169. sz. 1085. p. 13 Borssyem Jankó, 18 (1885. november 15.) 46. sz. 5. p. 14 Granasztói 2013. 43-52. p. 15 BFL IV.1407.b VI. 402/1886. került, épp annyiba, amennyiért egy pohár sört mértek. A csodálkozó közönség láthatta például lemerülni a búvárt, aki huszárt mentett ki a Tiszából, és volt itt jövendőmondó, valamint Paprikajancsi színház is. De a fő attrakciót a sok-sok körhinta és a Barokaldi cirkusz jelentette, mind-mind önfeledt kacajra késztetve a népes publikumot.11 12 Az Országos Kiállítás zárását követően a Borsszem Jankó című élclap Budapesti Kalauza így írta le a vurstlit: „a köznép operája és nemzeti színháza. Ezen telepen ünnep és vasárnapokon édes verkliharmóniák hars annak fii. Érzelgős bakák, hősies dadák, középtanodai fenegyerekek és sivító aranyos gyermekek hullámzónak ott fel és alá ringlispilezye, célba lőve, hintázva és bámulva a lavórba ereszkedő búvárt és a minduntalan tányérozó cirkuszost. ”13 Ám a vursdit csak ünnep- és vasárnapokon töltötte meg a népes közönség. Egy sajtótermék szerint vasárnap délután „valóságos népvándorlás” indult a Városligetbe. A köznép tagjai keltek útra, akik a hat munkanapot egy könnyed, szórakoztató nappal igyekeztek feledtetni. Az újságíró fel is sorolta a kikapcsolódásra vágyó vurstlilátogatókat: kiöltözött mesterlegények, bakák, akik hármas-négyes csoportokban érkeznek kimenőjükről, szobalányok és szakácsnők, egész családok gyereksereggel és cselédlányokkal együtt.14 A városligeti Népligetben időnként előfordultak kisebb-nagyobb kihágások is. A területet egy detektív felügyelte, aki a bódék tűveszélyességéről tett jelentést az első nyáron. Jelentésében Sziderné kávémérőnőre, Fried Jakabné szellemszínház-tulajdonosnőre és a Krembser lovarda tulajdonosaira panaszkodott. A tanács ezután utasította arra cirkáló rendőreit az esetleges közveszélyes tűzrakás megakadályozására.15 De hiába volt az újdonság ereje, a hatósági felügyelet, a szabályozás és a zsúfoltság az Országos Kiállítás nyitónapján, a mutatványosok veszteséges évet zártak. Az átköltözés terheket rótt a bérlőkre, és a kiállítás sem segítette forgalmukat, éppen ellenkezőleg, elvonta a fővárosiakat a játékoktól. A csőd szélén álló bérlők arra kérték a tanácsot, hogy engedje el a bérleti díj második felét.16 így tett Stern Fanny is, aki állandó trafiképületet építtetett. A kezdeti időszakon kívül gyenge volt a forgalom, ezért a 80 forintos bérleti díj leszállítását kérte. A tanács helyt adott kérelmének, és 60 forintra szállította le a fizetendő összeget.17 A Krembser lovarda a városvezetés jóindulata ellenére megbukott, a következő szezonban már nem nyitott ki.18 16 Budapesti Hírlap, 5 (1885. szeptember 25.) 263. sz. 2. p; Fővárosi lutpok, 22 (1885. szeptember 25.) 228. sz. 1479. p. 17 BFLIV.1407.b. VI. 942/1885. 18 TAbori 1915. 83. p. 116
