Brunner Attila - Perczel Olivér (szerk.): A Liget egykor (Budapest, 2021)

Perczel Olivér: Népliget a városligetben, avagy a klasszikus vurstli világa 1885-1908

Népliget a Városligetben

A Barokaldi cirkusz közönsége. Új Idők, 8 (1902. május 11.) 20. sz. 423. p.

A vurstli híres alakja volt a már említett cirkuszos, Barokaldi (Baroccaldi) József (Modena, 1824. március 1—Budapest, 1915. szeptember 25.) olasz származású artista. Cirkusza a VI—VII. parcellán helyezkedett el, de pályafutását kezdetlegesebb formában még 1876-ban a Tűzijáték téren kezdte.19 20 A legendás cirkuszigazgató vásári bohócként kezdett dolgozni, később, mielőtt Budapestre került, artistaként bejárta Európát. Kezdetben egy kötéllel körbekerített területen, egyszemélyes produkciókkal szórakoztatta nézőit. „Harminc esztendő előtt még csak magában mutogatta magát. A régi tüzfjátékos helyen kötélen táncolt, csepüt rágott, kardot nyelt, bukfencezett. Polihisztor volt aij artistaságban.m — írta róla 1906-ban Gerő Ödön, a Viharos álnév mögé rejtőző korabeli publicista. Később családjával együtt lépett fel, majd — cirkusza sikerén felbuzdulva — bővült a társulat. Halála előtt Néparénájának társulata 70 tagból állt, 30 lóval. Műsoruk, eltérően a többi cirkuszétól, 30-40 számból állt: flitteres lány lóháton, idomított lovak, vicces bohóc, gondolatolvasó „professzor”, késdobáló, hasbeszélő, állatszelídítő léptek fel a műsorban. Kiemelkedően

népszerűek voltak az állatszámai, volt számoló és éneklő kutyája és még légtornász egereket is bemutatott.21 A sajtó szerint a gyerekek körében oly népszerű volt, hogy a cirkusz ponyvája mögött állandóan százak leskelődtek a kis fúrt lyukakon keresztül.22 A cirkusz olyan jól jövedelmezett, hogy Barokaldi helyet tartott fenn az Árvaház növendékeinek, és a műszaki fejlődést is követte: 1904-ben bevezette az elektromos világítást.23

A vurstli másik közismert alakja volt a VIII. parcella bérlője, Helfgott Sámuel (1854—1925), aki 1884-ben, szintén még a Tűzijáték téren kezdte pályafutását. Képei olcsó papír gyorsfényképek voltak, amelyek azonnal elkészültek, és így az emlék mindenki számára rögtön láthatóvá, elvihetővé vált. A műterembe ugyanúgy jártak cselédlányok és katonák, ahogy polgári családok. Sok család vasárnapi kirándulásáról készült emlék a két kis tornyos épületben. Molnár Ferenc a Uliom írásakor Helfgott képeiből gyűjtött jellegzetes ligeti karaktereket, és a különleges fotóst Szép Ernő is megörökítette a Ula iAórban. Népszerűségét az is jelzi, hogy alakját két operettben (A régi jó Budapest,

19 Magyar Életraj j Lexikon 1967. 120. p.

20 Viharos: Az öreg Barokaldi. Pesti Napló, 57 (1906. június 1.) 149. sz. 7. p.

21 Czippán 2000. 12. p.

22 Lakatos László: Barokaldi. A Hét, 26 (1915. október 3.) 40. sz. 559—561. p.

23 H. Orlóci 2006. 67-70. p.

117