Csepely-Knorr Luca: Budapest közparképítészetének története a kiegyezéstől a első világháborúig (Budapest, 2016)

Közparktervezés Budapesten a 19. század második felében

A budai rakpart a Lánchídtól délre. Klösz György felvétele, 1890-es évek / BFL XV.19.d.l - 8/39

20. század eleji kialakításakor ezeket a kis zöldfelületeket Ilsemann Keresztély tervei szerint alakították át. A két terven j ól nyomon követhető a korszak jellegzetes stilisztikai változása. Ilsemann tervén a virágágyak eltűntek, helyüket gyep és cserjefelületek vették át.

A rakparti sétány, a korzó, a budapesti Duna-partok meghatározó elemévé vált. Emellett - és ezektől néhol elszigetelten - az újonnan épülő hidak környezetét is parkosították. A Margit híd építése a Közmunkatanács működésének első éveiben valósult meg. Létesítésének célja a Lánchíd tehermenetesítése volt, és szorosan kapcsolódott a Nagykörút beruházásaihoz is. Az építéséhez szükséges törvény 1870-ben lépett hatályba, majd ennek megfelelően a Közmunkatanács 1871-ben pályázatot írt ki a híd tervezésére.187 A pályázatra 43 terv érkezett, köztük angol, német és francia mérnökök munkái. A győztes pályamunkát Ernest Gouin francia mérnök tervezte, a pillérek díszítőmunkáit pedig Adolphe Thabard párizsi szobrász készítette. A hídnak a Margitszigettel történő összekötését csak az 1899. évi VII. törvénycikk rendezte, amelynek indokolásában a Margitsziget mint közpark könnyebb használhatósága szerepelt.188

A Margit híd budai hídfőjének parkosításához kapcsolódik az úgynevezett Margit park kialakítása, amely a budai Duna-partnak a Császár fürdőtől a Margit híd déli oldaláig terjedő részén terült el. Létesítése először 1895-ben szerepel a forrásokban.189 A Duna szabályozása által

Virágkiültetés terve a Várkert rakparton / A Kert, 1900. p. 442. / ADT

63