Csepely-Knorr Luca: Budapest közparképítészetének története a kiegyezéstől a első világháborúig (Budapest, 2016)
Közparktervezés Budapesten a 19. század második felében
lényegében a még meg nem határozott főútvonalak, terek, középületek elhelyezése, valamint a városrészek funkcionális csoportosítása volt, de a programpontok között elvárásként szerepelt a parkosításra vonatkozó javaslatok bemutatása is.153 Az első díjjal kitüntetett Veritas jeligéjű pályamű szerzője Lechner Lajos, Budapest későbbi főmérnöke és középítési igazgatója lett. Terve nem tért el jelentősen a Közmunkatanács tervétől, ugyanakkor nagy figyelmet szentelt a budai oldal szabályozási kérdéseinek. A budai körút később megvalósuló terve az ő nevéhez köthető. Lechner véleménye szerint Berlinben a túlságosan széles utak nem indokoltak, és Bécsben is csak a lóvasút szabja meg a Ring szélességét.154 Noha ő is a kör- és sugárútrendszereket tartotta a jövő városépítészeti megoldásainak, azokat tervében nem alkalmazta. A Dunát elegendőnek ítélte a város átszellőztetéséhez, éppen ezért nem tartotta szükségesnek a fásított tereket vagy sétányokat. Mivel javaslatai nagyrészt a Közmunkatanács iránymutatásaira épültek, igen konzervatív megoldásai reálisaknak bizonyultak. A városi közhasználatú zöldfelületek szempontjából kiemelkedően fontos Feszi Frigyes szabályozási terve: az építész Metropolis jeligéjű művében az összefüggő pesti városszéli parksáv mellett a sűrűn beépített városmagban is több kisebb zöldfelületi egységet is javasolt. Ellenezte azt a felfogást, miszerint a városi telkek túl drágák ahhoz, hogy szabad terekké alakítsák őket.155 Elképzelései között szerepelt a Gellérthegy parkosítása és a Tabán rendezése is, valamint parkok és sétányok telepítése, így a pesti Duna-parton és a Várhegy alatt létesítendő sétány. Fennmaradtak egyes terek kialakítására vonatkozó elképzelései is, amint arról a Ferenc József tér részletes ismertetésénél szó lesz.156 Témánk szempontjából szintén érdekes a Klein és Fraser tervezőpáros által kidolgozott elképzelés, amely a beépítésre szánt területek előfásításának kérdésével is foglalkozott. Tervük érdekes eleme, hogy a mai József nádor teret és az Erzsébet teret egyetlen térként gondolták egyesíteni, amelyet így a város központi terének szántak. Javasolták emellett egy új pesti erdő telepítését is az arra alkalmas, üres területeken.157 Amint arról már szó esett, a zsűri végül Lechner Lajos legkönnyebben megvalósítható, ám a zöldfelületek szempontjából kedvezőtlenebb pályaművét tüntette ki. Lechner elvetette a Pestet körbevevő parksáv gondolatát, annak csak északi részét hagyta meg. Javasolta ugyanakkor a Városliget kiterjesztését a Kerepesi útig és a Dunáig.158 Ennek ellenére az FKT továbbra sem mondott le az összefüggő zöldfelületi rendszer eszméjéről, valószínűleg annak köszönhetően, hogy az alapító Andrássy Gyula a Széchenyi-féle városfejlesztési koncepciók szellemében kívánt munkálkodni, a hatóság első alelnöke, Podmaniczky Frigyes pedig különösen szívén viselte a zöldfelületek kialakításának kérdését. Podmaniczky ilyen irányú elkötelezettségéről naplója tanúskodik, amelyben szinte hitvallásként írja: „Ahol csak létezik fővárosunkban tér, melyet nélkülözni lehet, azt sétánnyá kell átalakítani, követve az angolok példáját."159 Az FKT-ról szóló törvény a hatóság feladatai közé sorolta a főváros egészét, valamint egyes részeit érintő szabályozási munkák előkészítését, tervek készíttetését, pályázatok meghirdetését különös tekintettel „közterek, parkok, mulatóhelyek elhelyezésére".'60 A várost övező parksávon kívül a Tanács foglalkozott a belső városrészek parkosítási kérdéseivel is, ezek közé tartozott a Duna-part fasorokkal való beültetése, és annak kisebb parkokkal való gazdagítása. A Tanács tárgyalta az Erzsébet tér, a Vörösmarty (ekkor még Gizella) tér és a Kálvin (Calvin) tér rendezését is. Az FKT terveiben - amint azt később látni fogjuk - több esetben Feszi Frigyes városrendezési pályázatának elképzeléseit használta fel. A városépítési akciók és a zöldfelületek A városrendezési pályázatok és az azokon alapuló nagy léptékű munkálatok meghatározták az új főváros fejlődési irányát. Annak ellenére, hogy Haussmann Párizsa a magyar főváros számára sok szempontból példakép maradt, átfogó zöldfelületi rendszerre a korszakban nem született terv. Ennek ellenére a fővárosban sok új közpark épült, és a városközponti kisebb zöldfelületek mellett két nagyméretű park, a Népliget és a Gellérthegy is elkészült. A közparkok kiépítése azonban leginkább egyéb városépítészeti munkákhoz kapcsolódóan, azok kiegészítéseként történt. Tervek a pesti zöldgyűrűre „A befásítást illetőleg szerény véleményem szerint gyökeres eszközökhöz kell nyúlni, ha valódi eredményt akarunk kivívni. Mindenekelőtt tervszerűleg az egész város egy széles ültetvénnyel (...) volna körülveendő, amely egyszerű s csak a talajt s égaljt megszokott, honosfákból álló zöld szalag, a városból kinyúlófőutcákat tekintve helyenként nagyobb parkká, sétánnyá változnék át.”161 A Budapestet Bécshez hasonlóan körülölelő erdő vagy parksáv gondolata időről időre visszatért a városfejlesztési koncepciókban, és amint arról fentebb szó esett, Széchenyi és Táncsics elképzelései után Feszi rendezési tervében is megjelent. Annak ellenére, hogy a tervet akkor nem fogadták el, a Közmunkatanács is „ligetekkel akarta övezni Pestet”. A Tanács már 1870- ben foglalkozott ezzel a kérdéssel, és „egészségügyi, szépészeti és kényelmi szempontok” miatt a várost körülvevő parksáv létesítéséről határozott.162 A Városligettől kiindulva az egyik irányban a Dunáig, a másik irányban a Kerepesi temetőig tartó, a Ligettel megegyező szélességű és azt ívesen körülölelő zöldsáv kialakítását tervezték, amelyben a közparkok mellett kertes beépítést javasoltak. 1873-ban az elképzelés újra előkerült, és ekkor már az is felmerült, hogy kisajátításokkal oldják meg a fásítást azokon a területeken, ahol a magántelkek tulajdonosai nem hajlandók a beültetésre. Döntés azonban nem született. Podmaniczky Frigyes a várost gyűrűként övező parksáv kialakítását közparkokra felfűzve gondolta el: „Ezen egyes nagyobb kertek, melyekre nézve a fényűzés éppen nem szükséges, csak sok fa s zöld pázsit, egymással összeköttetésbe hozatnának afellebb említett, az egész várost övedző ültetvény által, mely ültetvény, amennyire kivihető, félbeszakítás nélkül folytattatnék - ami, úgy hiszem, jelenleg még lehetséges. Fia idővel a város a mostani vonalon túl talál terjeszkedni, mindez, amiről itt megemlékezünk, éppoly hasznára leend azoknak, akik a város vonalán túl telepednek le, mint azoknak, akik e kereten belül laknak s építkeznek.”'63 A Népliget és a Városliget corsóval történő összekötése az 1890-es években is napirenden maradt.164 A Közmunkatanács 1897-ben a Törökőr, a Ligettelki és a Fehérúti dűlő, valamint a Felsőrákosi rétek szabályozásával kívánta a város körüli zöldgyűrű problémáját megoldani.165 A Bakos János miniszteri osztálytanácsos által készített nagyvonalú terv első egységeként a városi tulajdonban lévő Ligettelki dűlőn javasolta erdő telepítését. Az erdővel a Városliget és a Népliget mellett a budai oldal erdős területeihez hasonló üdülőhelyet kívántak biztosítani a Duna bal partján is, mert „Budapestnek legnagyobb hibája, hogy nincsen olyan nagyobb szabású népligete, a hová a munkában kifáradt közönség vasárnap vagy ünnepnap családostul menekülhetne a nap s a tikkasztó aszfalt elől”.166 Az új városerdő területe kétszer akkora lett volna, mint a Városligeté. Az új közparkhoz a város minden részéből villamossal lehetett volna eljutni. A terv szerint a Előző oldalon: Ftalácsy Sándor: Pest belterületének térképe az FKT által megállapított szabályozási vonalakkal, részlet, 1873 / BFL XV.16.b.221/33 49
