Csepely-Knorr Luca: Budapest közparképítészetének története a kiegyezéstől a első világháborúig (Budapest, 2016)
Előzmények - Pest-Buda városfejlődése és zöldfelületei a városegyesítés előtt
A főváros megszépítése - A zöldfelületek szerepe gróf Széchenyi István pesti terveiben „A szívből buzog minden - Magyarország szíve Pest és Buda. A szegény szív persze poros s piszkos, ezen nem változtathatunk, de annál többet segíthetünk rajta. A szívet nem helyezhetem máshová, de megszépíthetem "4S Széchenyi István több művében foglalkozott „Pest kellemeinek és szépségének" gyarapításával.49 A városfejlesztéssel elsődleges célja egy valódi főváros megteremtése volt, ahol a „közjóért tenni akarók koncentrálódnak”. 50 Elsősorban tehát politikai célok vezették. Úgy gondolta, a város fejlesztésével, s a megfelelő funkciók idetelepítésével érheti ezt el. Ennek a gondolatnak jegyében küzdött az Akadémia felállításáért is. A két város egyesítésének gondolata is megfogalmazódott benne, első elképzelése szerint a modern fővárost Honderűnek keresztelte volna.51 A városegyesítés gondolata vezette akkor is, amikor az állandó híd építéséért folyó küzdelembe vetette magát. Kevésbé ismertek azonban a „buda-pesti por és sár" felszámolása érdekében megfogalmazott gondolatai.52 A gróf a városi környezetminőség javításának fő eszközét a városi zöldfelületek növelésében látta, emellett felismerte a parkok egészségügyi, társadalmi, idegenforgalmi jelentőségét is. Felvetette egyfajta zöldfelületi rendszer koncepcióját is: a városfásításon túl a várost félkörívben övező zöldgyűrű létesítését javasolta, amely pormegkötő szerepén túl véleménye szerint a város és vidéke egységét is elősegítette volna. Széchenyi javaslatai között is szerepelt villanegyedek építése, amelyek közül az Óbuda feletti völgyben tervezte a közép- és kereskedő osztály nyaralótelepét, de javasolta ilyenek létrehozását Kamaraerdőn és a Városliget mellett is. A gyűrűs zöldfelületi rendszer gondolata a 19. század első felében a közparkelmélettel is foglalkozó angol John Claudius Loudon írásaiban jelent meg.53 Loudon munkásságának igen jelentős aspektusa, hogy korának általános felfogását jóval megelőző gondolatokat fogalmazott meg a zöldfelületek városban betöltött szerepéről. 1829-ben a Hints on Breathing Places for the Metropolis, and for Country Towns and Villages, on fixed Principles című írásában tette közzé a városépítészetről és London fejlesztéséről vallott nézeteit.54 A terv több szempontból is igen előremutató. A sugaras-gyűrűs zöldfelületi rendszerek előfutáraként is értelmezhető elgondolás, mely a zöldfelületek és beépített területek közötti egyensúlyra épít, több mint hatvan évvel később Ebenezer Howard kertvároselmélete révén vált híressé. Loudon a belvárostól indulva koncentrikus zónákra akarta osztani London területét: a zöldfelületi övezetek a beépítettekkel váltakoztak volna. Célja az volt, hogy egyetlen polgár se lakjon kikapcsolódási lehetőséget is biztosító zöld zónától fél mérföldnél nagyobb távolságban. A városközpontnak politikai és gazdasági irányító szerepet szánt, ezt a területet a lakónegyedektől szintén zöldsáv választotta volna el. A kikapcsolódási és oktatási szerepet is betöltő kerteknek itt adott helyet, valamint itt helyezte volna el a múzeumokat és a nyilvános könyvtárat. Az általa elképzelt sugaras-gyűrűs főúthálózati rendszer szintén igen előremutató koncepció - jobbat máig nem talált ki a városépítészet. Loudon elképzelései számos európai város 19. századi városépítészeti megújítására gyakoroltak meghatározó hatást. Széchenyi István pest-budai elképzelései között - a zöldfelületi rendszerrel kapcsolatos meglátások mellett - nyilvános zöldfelületek létesítése is szerepelt. Valószínűleg szintén angol mintára javasolta a magántulajdonban lévő zöldfelületeknek a köz számára történő megnyitását és átalakítását, mint például a Margitsziget közmulatóhellyé történő átformálását. Széchenyi elképzelése, hogy szórakozási lehetőségekkel bővítse a közparkot, azt mutatja, hogy gondolkodására hatást gyakorolt az angol és a korábban Hirschfeld és Nebbien kapcsán említett német példa is. Ez utóbbiban segítségére lehetett - ahogyan arra Sisa József felhívta a figyelmet -, hogy a gróf személyesen is ismerte Hermann von Pückler-Muskau herceget, akinek kertelméleti írása, az Andeutungen über Landschaftsgärtnerei és saját, a közönség számára megnyitott birtoka sokak számára szolgált példaként.55 Széchenyi a budai erdőkben vadaskertet, a Csepel-szigeten pedig fácános létesítését szorgalmazta.56 A Duna-partra az újonnan építendő híd (a későbbi Lánchíd) mellé Promenade, vagyis sétatér kialakítását javasolta, ami sajnálatos módon a telekeladások miatt nem valósulhatott meg. Széchenyi István a gyakorlatban is foglalkozott közpark-létesítéssel. Pest város 1842. március 15-i közgyűlésén felszólalva a sétatér létesítésének elképzelését annak egészségi és társadalmi hasznával indokolta: „... mondhatnám politicai tekintetből akarnék egy sétateret állítani. Az embereknek egymáshoz kell simulni! De az erős, aki vezérnek született, 's ki erre tehetséget érez magában, az nem igen simul, míg a gyámolatlan, a közlegény örökké elbúvik 's összezsugorítja magát. Össze kell tehát hozni őket egymással! Az ily összesimulásra egy tisztességes sétatér, a hol mindenféle színű (rendű és rangú) ember összejő, a' legalkalmatosabb eszköz. (...) Kérem tehát alázattal a’ tekintetes Rendeket, méltóztassanak engem - és pedig mondom politicai szempontból - egy sétatér felállításában pártolni."57 Széchenyi érvelése a közparkok, nyilvános terek társadalmi szerepének a korabeli közgondolkozásban betöltött jelentőségét mutatja, és mint a korábbiakból kiderül Hirschfeldre vezethető vissza. Széchenyi az általa megálmodott sétatér kivitelezése céljából alapította meg a Pesti Sétatér Társaságot, naplójában vezetve a befolyt összegeket. Az új sétatér számára az Újépület déli oldala mellett álló üres katonai közigazgatási területet választotta ki. Hosszas küzdelem után végül 1845-ben adta beleegyezését először az osztrák, majd a pesti katonai parancsnokság is a terület ligetté alakításához. 1846. március 3-án Széchenyi felesége, Seilern Crescence grófnő ültette el az elsőt azok közül a platánfák közül, amelyek József nádor alcsúti és margitszigeti kertészetéből származtak. A sétatéren 1847-ben már egy Limonadenhütte is épült, amelynek külön kertésze is volt Rupp János személyében. A fenntartás megkönnyítése érdekében a területet vasráccsal kerítették el, s kitiltották onnan a szekereket, a lovakat és a kutyákat. Az 1848-as leltár szerint a területen 1113 fa volt, az utakat gyöngykaviccsal burkolták.58 A térnek a társasági életben betöltött szerepét, használatának módját jellemzi, hogy 1850-ben térzenét is tartottak itt Morelly Ferenc vezetésével. Az, hogy erre a célra létesítettek-e külön zenepavilont, a forrásokból nem derül ki. A századfordulóra a közparkok igen fontos elemévé vált ez az építmény, de már a korai elméleti írásokban is - mint például Hirschfeld munkájában -megtalálhatjuk az épülettípust. Széchenyi iratai között fenn is maradt a térre szánt zenepavilon terve, amelyet Komárik Dénes Feszi Frigyes terveként azonosított.59 Az 1847-1848-ban készült terv ácsolt szerkezetű, középrészén timpanonos, klasszicizáló épületet ábrázol. Megvalósulásáról mindeddig nem került elő adat. A limonádé árusítására szolgáló kioszk 1862-ben leégett, a sétatér pedig fenntartás hiányában fokozatosan az enyészet martalékává vált. Az író és publicista Hevesi Lajos 1871-es leírásában már „bukott nagyságként” jellemezte.60 Széchenyi egy további, meg nem valósult elképzelése szintén kiemelkedő jelentőségű a főváros zöldfelületeinek fejlődéstörténete szempontjából. A gróf A Kelet népe című művében említi először egy szabad ég alatti nemzeti temető, a Walhalla létesítésének gondolatát.61 Javaslata szerint a budai hegyekben lenne ennek megfelelő helye. 25
