Csepely-Knorr Luca: Budapest közparképítészetének története a kiegyezéstől a első világháborúig (Budapest, 2016)
Függelék
Életrajzi kislexikon André, Édouard François ( 1840-1911): francia tájépítész, teoretikus. Alphand munkatársa a párizsi parkok kialakítása során, stílusának folytatója. André munkássága azáltal vált nemzetközi jelentőségűvé, hogy Angliában az általa Liverpoolban tervezett Sefton Park (1867-1872) nyomán kezdett elterjedni a francia közparkok jellegzetes formavilága. André 1879-ben megjelentetett L’Art des Jardins című műve alapvető kézikönyvvé vált, amelyben a tájkerti formavilág közparkokra adaptálásának elméleti kérdését is boncolgatta. André az Ecole Nationale d’Horticulture de Versailles oktatója is volt. Kiterjedt nemzetközi tervezői munkássága révén Magyarországra is eljutott, tervei szerint készült el Füzérradvány kertje. Nyugdíjazása után tervezőirodáját fia, René André vezette, akinél Rerrich Béla is dolgozott, ír.: André-Olivier 2008, Fleming-Honour-Pevsner 1999, 14-15. Barry, Sir Charles (1795-1860): angol építész és kerttervező. 1852-ben ütötték lovaggá, a parlamentépület hivatalos átadásakor. Az 1830-as években honosította meg Angliában az itáliai inspirációjú neoreneszánsz palota- és kastélyépítészetet. Első ilyen stílusú alkotása Trentham kertje volt. Az olasz reneszánsz építészet által inspirált kertjeinek ún. „Italian Garden” stílusa volt az 1850-es évek kerttervezésének meghatározó iránya, s egészen a század végéig uralkodott Angliában. Jelentős alkotásai közé tartozik Harewood House, Cliveden és Shrubland Park, melyeknek jellegzetes elemei a teraszok, szökőkutak, lépcsősorok és ballusztrádok. Ir.: Richter, 1970; Elliott, Brent Dr: Barry, Sir Charles In: Taylor 2006,37. Fuchs Emil (1830-1896): magyar kertész, kerttervező. Szaktudását uradalmi kertészetekben szerezte, majd a Városliget főkertésze lett. Fővárosi főkertészként az ő tervei szerint készültek a városligeti rondó első virágágyai. Fuchs Pecz Árminnal közösen tervezte a Nemzeti Múzeum kertjét, valamint közös munkáik közé tartozik a Népliget kialakításának megkezdése is, Fuchs itt létesítette 1870-ben a Városi Kertészetet és Faiskolát, amelynek növényeivel 1890-ben kezdték beültetni a környező, még beépítetlen területeket, ír.: Kiácz 1967,151.; Für-Pintér 1987, 589-591.; Sisa 2007, 124. Hein János (1866-1935): német származású magyar tájkertész. Hamburgban született, tanulmányai befejezése után, 1893-ban érkezett Magyarországra. Hamar önálló kertészeti céget alapított, több mint 250 kertet tervezett. Stílusára a historizmus jellemző, de a 20. század elején kertjei szecessziós elemeket is mutattak. Legtöbb terve kastélyok kertjeire készült, de tervezett városi létesítményeket, például fürdőkerteket is. Tervei szerint készült el továbbá Szombathely és Nyíregyháza városi közparkja is. ír.: Hein 1912; Alföldy 1998; Alföldy Gábor: Hein, János In: Taylor R 2006, 214.; Sisa 2007, 126. Hirschfeld, Christian Cay Lorenz (1742-1792): a 18. század német kertművészetének és tájkertészetének legismertebb teoretikusa. Kirchnüchelben született, és a hallei egyetemen tanult teológiát. 1770-től filozófiát és teológiát oktatott a kiéli Christian-Albrechts Egyetemen, ahol alapítója és igazgatója lett a Königlich Dänische Fruchtbaumschulénak is. Theorie der Gartenkunst című műve egyszerre jelent meg németül és franciául, hatása érezhető a francia, a holland, az itáliai és a magyar kertművészeten is. Ir.: Parshall 2001, Meyer, Margarita Marion dr: Hirschfeld, Christian Cay Lorenz In: Taylor 2006,222. Hybler, Wenzel (1847-1920): Csehországban született kertész, Bées kertészeti igazgatója. 1896-tól Sennholz utóda a városi kertészet élén. Munkássága idején olyan nagy projektek valósultak meg Bécsben, mint például a Wien folyó melletti sétány kialakítása, vagy a Türkenschanzpark második ütemének kiépítése 1908 és 1910 között. Hybler dolgozott a Wald- und Wieselgürtel kialakításán, valamint a Gürtel zöldfelületeinek kiépítésén is. ír.: Loidl-Reisch 2007,104.; Auböck-Ruland 1994, 236. Ilsemann Kjeresztély (1850-1912): német származású magyar kertész, tervező, szakíró. Kiéiben született, Pückler herceg muskaui kertészetében tanult és dolgozott, valószínűsíthetően Eduard Petzold irányítása alatt. 1873-ban érkezett Magyarországra. 1879-től a magyaróvári Gazdasági Akadémia főkertésze, ahol gyümölcstermesztéssel és díszfaiskolák létesítésével foglalkozott. 1892-1912 között a Fővárosi Kertészetet vezette. Főbb művei a Szabadság tér, az Erzsébet tér és a Döbrentei tér ültetvényei, a Városliget újjáalakítása, a Népliget kialakítása, az Állatkert parkírozása stb. Az Országos Magyar Kertészeti Egyesület főtitkára, az 1902. és 1910. évi budapesti nemzetközi kertészeti kiállítás szervezője, a Kertészeti Lapok főszerkesztője volt. ír.: Szerző nélkül 1905B; Szerző nélkül 1912; Ilsemann Keresztély In: Für-Pintér 1987, 2. k. 12-15.; Sisa 1997, Sisa 2007,125. Lenné, Peter Joseph (1789-1866): német kerttervező, tájépítész. Bonnban született, apja főkertész volt Brühlben. Utazásai során ellátogatott Dél-Németországba, Itáliába, Ausztriába, Franciaországba és Angliába is. Párizsban Gabriel Thouin mellett dolgozott, akinek geometrikus stílusa nagy hatást tett rá. 1814-ben Bécsben dolgozott mérnökként, és a laxenburgi park tervezésében vett részt, 1818-ban kertészeti igazgató, 1824-től a potsdami kertészet szuperintendánsai közé választották. Ugyancsak 1824-ben Potsdamban az újonnan megalakuló Gärtnerlehranstalt első igazgatója lett. Ötven évig tartó munkássága során a porosz birodalom szinte összes királyi kertjét újratervezte, vitathatatlan hatást gyakorolt az egész német nyelvterületen. Talán leghíresebb műve Potsdam megszépítésének terve, amelyben több kastély kertjét és a folyópartokat is egyetlen nagyszabású tervezett tájban egyesítette. Több közparkot is tervezett Magdeburgban, az Odera menti Frankfurtban és Drezdában is. Működése a berlini városépítészet történetében is kiemelkedő jelentőségű. Ir.: Günther 1985 Loudon, John Claudius (1782-1843): brit kertész és tájépítész. Edinburgh-ból származott, 1803-ban Londonba költözött, és szakírással kezdett foglalkozni. Hírnevét leginkább elméleti írásainak köszönheti. Európában tett utazásai után, 1822-ben jelent meg az Encyclopaedia of Gardening című, alapvető jelentőségű munkája, 1825-ben az Encyclopaedia of Agriculture és 1833-ban egyik legfontosabb írása, az Encyclopaedia of Cottage, Farm and Villa Architecture. 1826-ban indította a Gardener's Magazine folyóiratot, amelyben szintén sok írása jelent meg. Tervei szerint készült el a Derby Arboretum, mely közparkelméleti elveit hivatott bemutatni. ír.: Simo 1988, Fleming-Honour-Pevsner 1999,352-353. Major, Joshua (1786-1866): angol tájkertész. A leedsi botanikus kert és Manchester első parkjainak tervezője. 1852-ben jelent meg The Theory and Practice of Landscape Gardening című könyve, s Loudon publikációiban is gyakran közreműködött, ír.: Major 1852 Mächtig, Hermann (1827-1909): német kertész. Tanulmányait szülővárosában, Breslauban kezdte, majd Potsdamban, Gustav Meyer tanítványa volt. 1877-től 1909-ig Meyer utódaként Berlin kertészeti igazgatója. Mind stilisztikai, mind elméleti szempontból erősen Meyer hatása alatt állt, ami Berlin kertészeti vezetésében is biztosította a kontinuitást. Munkái közé tartozik a berlini Treptowerpark munkálatainak irányítása, valamint a Viktoriapark tervezése és kivitelezésének vezetése. Tervei szerint készült el több tucat berlini köztér parkosítása, és közreműködött a Zentralfriedhof Friedrichsfelde munkáiban is. ír.: Hennebo 1970, Stürmer 1991 Meyer, Gustav (1816-1877): német kerttervező, Peter Joseph Lenné tanítványa. Jellegzetes, a historizmushoz köthető tervezési stílusuk, melyet gyakran „Lenne-Meyerische Schulénak” neveznek, meghatározó volt a 19. századi Európában. 1840-től királyi kertészeti igazgató és nagy hatású tanár a potsdami kertészeti iskolában. Több mint száz kertet és parkot tervezett, köztük a berlini népparkokat, a porosz kertet az 1867. évi párizsi világkiállításon és az 1873-as világkiállítás helyszíneit Bécsben. 1870-ben Berlin első kertészeti igazgatója lett. Ir.: Meyer 1873,145-148.; Rohde, Michael: Meyer, Gustav In: Taylor 2006, 309. Nash, John (1752-1835): angol építész. London nagy hatású várostervezője, az építészeti picturesque meghatározó alakja, IV. György kedvelt építésze, 1810-től kezdve alig dolgozott más megrendelőknek. Tervei szerint készült el többek között a brightoni királyi 152
