Csepely-Knorr Luca: Budapest közparképítészetének története a kiegyezéstől a első világháborúig (Budapest, 2016)

Függelék

palota, a Regent Street és a Regents Park és a Buckingham Palace keleti homlokzata is. Karrierje elején, 1783-tól együtt dolgozott Humphrey Reptonnal, elsősorban vidéki kúriák népszerű tervezőjeként, első közös munkájuk Corsham Court kialakítása volt 1795-1796-ban. 1795-től Repton fia, John Adey Repton Nashnál dolgozott, ír.: Summerson 1980,Mansbridge 1991, Fleming-Honour-Pevsner 1999,397-398.

Nebbien, Christian Heinrich (1778-1841): német tájkertész, mérnök, gazdasági tanácsadó. Lübeckben született. Hosszas európai utazásai után a napóleoni háborúk elől menekült Magyarországra, ahol a Brunswick család szolgálatába állt, készített terveket alsókorompai, martonvásári és soborsini kertjeikre. Dolgozott más arisztokrata családoknak is, mint például az Andrássyaknak és a Koháryaknak. Stílusát Brown és Repton elveinek hatása határozta meg, de ismerte és idézte Hirschfeld munkáját is. ír.: Alföldy Gábor: Nebbien, Christian Heinrich In: Taylor 2006, 326., Nehring 1985, Knight, 2013, Fatsar 2015

Nesfield, William Andrews (1794-1881): angol tájépítész. Jó nevű festő volt, mielőtt tájépítészettel kezdett foglalkozni. Első ismert alkotása saját kertje volt Fortis Greenben, amely a Loudon által szerkesztett Gardeners Magazine-ban is megjelent. Parterre-terveit a késő 17. és kora 18. századi kertművészeti stílusok ihlették. Tervei közé tartozott kew-i Royal Botanical Garden kialakítása, a Grimston Park tervei, a Royal Horticultural Society parkja London Kensington városrészében és Holkham Hall, valamint Broughton Hall kertjei. 1851-ben a Buckingham Palota előterére is készített parterreterveket, ezek azonban nem kerültek kivitelezésre.

ír.: Ridgway 1996, Antonetti 2012, Elliott, Brent: Nesfield, William Andrews In: Taylor 2006, 326-327.

Olmsted, Frederick Law (1822-1903): amerikai tájépítész, szociális reformer és ökológus. Mérnöknek tanult és farmgazdálkodással foglalkozott, mielőtt Európába utazott, ahol lenyűgözték a tájkertek. 1858-ban Calvert Vaux angol építésszel megnyerte a New York-i Central Park tervezésére kiírt pályázatot, s ettől kezdve táj építészként dolgozott. Munkái mind a mai napig meghatározzák több amerikai város szerkezetét: tervezett közparkot a New York-i Brooklynban, valamint Chicagóban, Bostonban is. 1880 és 1887 között tervezte az úgynevezett Emerald Necklace-t, amely a bostoni parkokat köti össze az úgynevezett parkway-ekkel, vagyis széles zöldfolyosóban futó főutakkal. Az amerikai táj építészetre erőteljes hatást gyakoroltak elméleti írásai is, többek között a Public Parks and the Enlargement of Towns című 1870-es tanulmánya, amelyben hangsúlyozta, hogy az új városok szerkezetét a parkoknak kell meghatározniuk, ír.: Beveridge 1995, Fleming-Honour-Pevsner 1999,409-410.

Paxton, Sir Joseph (1803-1865): angol építész és tájépítész. 1823-tól Chiswickben Devonshire hercegének dolgozott, aki felismerte rendkívüli képességeit, és 1826-ban kinevezte chatsworthi birtoka szuperintendánsává. A herceggel beutazta Európát, majd Chatsworthben üvegházakat és sziklakertet tervezett. 1850-től tevékenysége fokozatosan az építészet felé tolódott el, 1851-ben ő tervezte a londoni világkiállításra épült Kristálypalotát. Több közpark, köztük a Liverpool melletti Birkeheadben létesített első városi közpark terve is a nevéhez fűződik. Hatása a közparktervezés területén is kiemelkedő, tanítványai és munkatársai, Edward Milner és Edward Kemp is meghatározók az angol közparktervezés fejlődésében.

ír.: Colquhuon 2003, Fleming-Honour-Pevsner 1999,427.

Palóczi (Platzer, némely helyeken Palóczy) Antal (1840-1927): építész, tanár, munkásságának fő vonalát városépítészeti tevékenysége jelentette. Tanulmányait a bécsi és a pesti Műegyetemen végezte. Vidéki városok rendezési tervei (Brassó, Nyíregyháza, Pozsony, Újvidék) mellett készített terveket a budapesti Szabadság tér, a Tabán és a lágymányosi állandó vásártelep rendezésére is. ír.: Vajdovich 1969

Petri, Bernhard (1767-1853): német tájépítész. Zweibrückenben Ludwig Sckell tanítványa volt. A francia forradalom után Bécsbe költözött, majd Magyarországon dolgozott. Legismertebb magyarországi munkái: Vedrőd, Zichy-kastély parkja; Hédervár, Viczay-kastély parkja; Ráró, Sándor-park. ír.: Alföldy Gábor: Petri, Bernhard In: Taylor 2006, 376.

id. Pecz Ármin (1820-1896) -ifj. Pecz Ármin (1855-1927): magyar kerttervezők. Mindketten Pesten születtek. Id. Pecz Ármin tanulmányai befejeztével a Füvészkert segédkertésze lett, majd Tost Antal vezetése alatt a budai királyi kertek kertésze. Tanulmányúton járt Bécsben, Csehországban, Németországban, ahol Lenné iskolájában tanult kerttervezést. Hazatérése után az Orczy-kert főkertésze lett, majd 1856-tól saját cégét vezette. Tervei közé tartozik az Állatkert kialakítása, a Nemzeti Múzeum kertjének tervezése és a Népliget első tervének elkészítése is. Az 1871-es londoni kiállításon, és az 1873. évi bécsi világkiállításon is díjazták terveit. 1882-től fia, ifj. Pecz Ármin vezette a céget, aki dolgozott a budai királyi kertek és a Városliget átalakításán, a Műegyetem zöldfelületein és a győri közparkok tervein is.

ír.: Pecz 1890; Szerző nélkül 1896A; Alföldy, Gábor: Pecz, Ármin Sr and Ármin Jr. In: Taylor 2006, 309.; Sisa 2007,125.

Räde Károly ( 1864-1946): német származású magyar kerttervező. Karl August Rade néven a németországi Jessnitzben született. Apja, Ernst Räde is kertész volt, azonban igen korán, 1866-ban meghalt. Fia Bautzenben végzett kertészeti iskolát, majd Herman Pückler-Muskau özvegyének főkertésze lett. Hosszas tanulmányutakat tett Európában, járt Németországban, Franciaországban, Belgiumban is. 1893-1912 között a budapesti Kertészeti Tanintézet főkertészeként működött. 1907-től 1912-ig az akkori budapesti főkertésszel, Ilsemann Keresztéllyel közösen tervezték az Állatkert zöldfelületeit, valamint ők fogalmazták meg a Pálmaház botanikai koncepcióját is. 1913-1930 között volt kertészeti igazgató Budapesten, 1930-ban politikailag semleges álláspontja miatt kellett távoznia posztjáról, ír.: Illyés 1993

Repton, Humphrey (1752-1818): a 18-19. század fordulójának vezető angol tájépítésze. Capability Brown elveit tartotta követendőnek, noha növényalkalmazásában és a kertben használt építmények jellegében már eltért példaképének stílusától. Legfontosabb új elméleti meglátása szellemében a parknak az épülethez közel eső részénél már nem követeli meg a festői, tájképi kialakítást, hanem előnyben részesíti a formális megoldásokat, a teraszokat és a szabályos virágágyakat. O használta először a tájkertészet (landscape gardening) kifejezést. Repton sikeréhez nagyban hozzájárultak az úgynevezett „vörös könyvek”, melyekben felhajtható lapok segítségével mutatta be a kert meglévő és tervezett állapotát. Elveit többek között az 1795-ben megjelent Sketches and Hints on Landscape Gardening, az 1803-as Observations on the Theory and Practice on Landscape Gardening, valamint az 1816-ban kiadott Fragments on the Theory and Practice of Landscape Gardening című munkájában mutatta be részletesen.

Ir.: Daniels 1999, Fleming-Honour-Pevsner 1999,474-475.

Sckell, Friedrich Ludwig von (1750-1823): német kerttervező. Schwetzingeni tanulmányai után segédkertészként dolgozott Bruchsalban és Versaillesban. 1773 és 1777 között Angliában tanult, Brown és Chambers hatott rá leginkább. O volt az első jelentős német tájkertész, aki az angol tájképi stílust követte. 1776 és 1804 között Károly Tivadar bajor választófejedelem alkalmazásában állt Schwetzingenben, ez idő alatt tervezte Mannheim első nyilvános sétányát. 1789-től dolgozott a müncheni Englischer Garten építésén, 1804-ben elfogadta az udvari kertészi hivatalt, ettől kezdve a helyszínen is dolgozott a népkert kialakításán. Dolgozott Nymphenburg átalakításán is.

Ir.: Hannwacker 1992; Freyberg 2000, 37-44.

Sennholz, Gustav (1850-1895): Frankfurtban született tájépítész. Kasselben és Potsdamban tanult, majd 1874 és 1884 között Bockenheimben volt kertész. 1884 és 1895 között a bécsi kertészet vezetője. Legfontosabb munkája a Türkenschanzpark első ütemének kiépítése, mely 1888-ban nyílt meg. Dolgozott a Karlsplatz, valamint a Gürtelstrasse zöldfelületeinek kialakításán is. ír.: Loidl-Reisch 2007, 88.

Vaux, Calvert (1824-1895): angol születésű amerikai építész és tájépítész. 1850-ben az Amerikai Egyesült Álamokba emigrált, ahol 1852-ig Downing, majd 1857 és 1872 között Frederick Law Olmsted munkatársaként sok más amerikai park mellett manhattani Central Park és a brooklyni Prospect Park tervein is dolgozott. Építészeti munkái között említendő az American Museum of Natural History, valamint a Metropolitan Museum of Art New Yorkban.

Ir.: Alex 1994, Fleming-Honour-Pevsner 1999,604.

153