Csepely-Knorr Luca: Budapest közparképítészetének története a kiegyezéstől a első világháborúig (Budapest, 2016)
Közparktervezés Budapesten a 19. század második felében
öt kapun keresztül lehetett volna bejutni. Az első szakaszt a Gellért téri hídfőtől induló lépcső nyitotta meg, a mellette álló kőépítmény villamosváróként, szerszámkamraként és árnyékszékként is szolgált. A parkot íves, szerpentinszerű utakkal tagolták; a tervezők a természetes szintkülönbségeket kihasználva az első egységben a sétány szintjénél 12 méterrel magasabban fekvő kilátópontot is kialakítottak, felette egy szikla tetején terveik szerint festői hatású várrom” épült volna.376 Az első szakasz végét pihenőtér, őrház és kapu jelezte. A szintkülönbségek áthidalása rámpákkal és lejtőkkel történt, lépcsők kialakítását a „sétáló közönség kényelmére való tekintettel" mellőzték.377 A második szakasz elején kapu és őrszoba állt, és ezt a sétányrészt még két kapu tagolta az Erzsébet hídig. A Rudas fürdőnél lévő bejáratot tornyos őrszoba hangsúlyozta. A két részt a Gellérthegy szikláinak elhelyezkedése miatt csak egy külön mérnöki létesítménnyel lehetett volna összekötni, a tervek szerint ez 40 méter hosszú „erkélyszerű folyosó” lett volna, a parkkerítésénél használttal megegyező kovácsoltvas elemekkel szegélyezve. A megoldás hiányosságaként említette a cikk, hogy a sétánynak a Gellért-szobor környezetével való összekapcsolása nem is volt tervbe véve. Egy évvel az írás megj elenése után azonban a Fővárosi Közmunkák Tanácsa külön tervet és költségvetést kért ahhoz, hogy a sétány és a szobor mellett kialakított parkosított terület összekötése létrejöhessen.378 A terv meghiúsulásának okai ismeretlenek. A Gellért rakparti sétány építészeti elemeit az építkezés közben és azt követően is igen eltérő kritika fogadta. Egyes folyóiratok üdvözölték az egységes kialakítást és a Halászbástya formáihoz igazodó neoromán stílust, mások viszont léptéktelennek, a természet elcsúfításának tartották az építményeket.379 A terv kiegészítéseként jelent meg 1907-ben Hegedűs Ármin és Sebestyén Arthur tollából az az újabb elképzelés, amely a rakparti rész egységes elrendezését szolgálta volna, valamint a sétánynak azt a hibáját igyekezett kiküszöbölni, hogy nem teremt összeköttetést a korábban már elkészült parkrésszel.380 Az alapgondolat az építendő új Gellért fürdő második emeletéről a szemben lévő sziklabarlanghoz (mai Sziklatemplomhoz) vezető viadukt létesítse volt, ezáltal kívánták megteremteni a fürdővendégek zavartalan átjutását a parkba. A barlang előtti plató megnagyobbítása egy kioszk építésén kívül a gellérthegyi sikló alsó állomásának elhelyezésére is lehetőséget adott volna. Ezt a teret az építészek egy barlang révén kívánták összekötni a szobor alatti parkkal. Megvalósulatlansága ellenére Hegedűs és Sebestyén terve jelentős elképzelés, hiszen a fürdők színvonalának a természeti adottságok által való emelése máig aktuális tervezéselméleti szempont. A Pecz-féle rakparti sétány elkészültéről 1908-ban számolt be az Építő Ipar.381 A tervet az eredetihez képest redukált tartalommal kivitelezték: alacsonyabb kerítés épült, amely a parksávot nem választotta el vizuálisan a rakparti úttól és nem valósult meg a két sétányszakasz összekapcsolása sem. A két fürdő közötti és a Gellért-szobor parkjával való összeköttetés sem teremtődött meg. Az Építő Ipar cikkének szerzője a funkciókat is hiányolta az elkészült sétányból, a kerítést osztó építményekben kávézó, üzlethelységek létesítését javasolta. A megvalósult alkotás napjainkban használaton kívül van, csak a figyelmes szemlélő veszi észre az értékes növényeket és a valamikori jól átgondolt kertészeti koncepciót.
