Garami Erika et al.: Budapest–Bergen-Belsen–Svájc. A Kasztner-vonat fővárosi utasai (Budapest, 2020)

Apor

A kínálkozó lehetőségek, egy svájci öregek otthona, illetve fiuk új hazája, Brazília közül végül hoszszas gondolkodás után ez utóbbit választották. A házaspár 1951-ben Svájcból Brazíliába utazott, Säo Paulóban telepedett le. Pár hónap elteltével a számukra elviselhetetlen brazíliai klímára hivatkozva vissza akartak térni Svájcba, de a svájci hatóságok ezt nem támogatták, 1956-ban, illetve 1982-ben bekövetkezett halálukig Brazíliában éltek, ahol Apor József ismét szakmájában dolgozhatott.

From among the options offered, a Swiss retirement home or their son’s new home, Brazil, after long deliberation, they chose the latter. The couple travelled from Switzerland to Brazil in 1951 and settled in Säo Paulo. After a few months, they wanted to return to Switzerland because of the unbearable Brazilian climate, but the Swiss authorities did not support that. They lived in Brazil until their deaths in 1956 and 1982, where Josef Apor continued to work in his profession.

„Szüleim az u. n. Kasztnercsoporttal, ahova őketanyám WIZO [Nemzetközi Cionista Nőszövetség] aktivitása alapján, pénz vagy ékszer leadása nélkül vettek be, a beígért rendeltetési hely helyett Bergen-Belsenbe, táborba jutottak. (Itt jegyzem meg, hogy a cionista fiatalok, akik közül főleg a Szlovákiából és a Felvidékről Budapestre menekültek első éjszakáikat sokszor anyámék vagy a mi lakásunkban töltötték, felajánlották, hogy gyermekeimmel együtt, sőt ha megszökik a munkaszolgálatból, férjemmel bekerülhetünk a csoportba, melyet az Aréna úton (ma Dózsa György út) táborban gyűjtöttek össze. Én azt válaszoltam, hogy saját jószántamból nem záratom magamat drót mögé. ”

Apor Magda visszaemlékezése, 1994

“My parents, with the Kasztner group, into which they were accepted without donating money or jewellery, based on the activities of my mother with WIZO [Women’s International Zionist Organisation], were taken to Bergen-Belsen, instead of the promised destination. (Here I note that the Zionist youth, who mostly fled from Slovakia and Upper Hungary to Budapest, often spent their first nights at our parent’s or our apartment, offered me the option of joining the group, which was gathered at the Aréna road camp (today Dózsa György road), with my children, in fact, they said that my husband could also join if he escaped from his forced labour. I replied that I would not lock myself behind barbed wire voluntarily. ”

Recollections of Magda Apor, 1994

Az Apor-házaspár Engelbergben, 1946 és Davosban, 1949

Mr and Mrs Apor in Engelberg, 1946 and in Davos, 1949