Garami Erika et al.: Budapest–Bergen-Belsen–Svájc. A Kasztner-vonat fővárosi utasai (Budapest, 2020)
Menekültélet Svájcban
MENEKÜLTÉLET SVÁJCBAN REFUGEE LIFE IN SWITZERLAND A háborús évek alatt Svájc csaknem teljesen elzárkózott az üldözött zsidók befogadásától. Ez a politika 1944 júliusában változott, amiben része volt az auschwitzi jegyzőkönyvek nyilvánosságra hozatalának, illetve a magyarországi deportálások nemzetközi visszhangjának. A Kasztner-vonat utasainak első, 318 fős csoportja 1944. augusztus 21-én, a többiek december 7-én érkeztek Bergen-Belsenből Svájcba. Ekkor mintegy 100 000 menekült élt az országban, közülük nagyjából 23 000 volt a hazájukból zsidó származásuk miatt menekülni kényszerülők száma. Az első heteket katonai karanténban töltötték, később menekülttáborban, menekültotthonokban éltek, amelyeket részben a háború miatt kiürült szállodákban alakítottak ki. Aki megtehette, és erre engedélyt kapott, saját költségén magánszálláson lakhatott, miután a menekülttáborból szabadon bocsátották. A menekültek gondozását a Verband Schweizerischer Jüdischer Flüchtlingshilfe (Svájci Zsidó Menekülteket Segítő Szervezetek Szövetsége) nevű ernyőszervezet végezte. During the war years, Switzerland almost completely refused to take in persecuted Jews. That policy changed in July 1944, due partly to the publication of the Auschwitz records and partly to the international reaction to the Hungarian deportations. The first group of 318 passengers, on the Kasztner train, arrived in Switzerland on 21 August 1944 from Bergen-Belsen, with the others arriving on 7 December. At that time there were approx. 100.000 refugees in the country, of whom about 23.000 had been forced to flee their own countries because of their Jewish origin. Their first weeks were spent in military quarantine and then later they were housed in refugee camps or refugee homes, which were set up partly in hotels abandoned due to the war. Those who had the means, and were granted permission to do so, after their release from the refugee camp, could live in private accommodation at their own expense. Refugee care was provided by the umbrella organisation Verband Schweizerischer Jüdischer Flüchtlingshilfe (Association of Swiss Jewish Refugee Aid and Welfare Organisations). „Az európai gyerekek tragikus sorsa.” L’Echo Illustré svájci katolikus magazin címlapja, 1944. december 16. A baloldali kisfiú Mérei János (John Merey), a Műnk család tagja Caux, Hôtel Esplanade. Az egyik szálloda, amelyben menekülttábort alakítottak ki. A Kasztner-csoport egy részét is itt helyezték el A Kasztner-vonattal érkezett menekültek egy csoportja egy svájci vasútállomáson, 1945 “The Tragic Fate of European Children.” Cover of the Swiss Catholic Magazine 1 ’Echo Illustré’, 16 December 1944 The little boy on the left is János Mérei (John Merey), member of the Munk family Caux, Hôtel Esplanade. One of the hotels in which a refugee camp was set up. Part of the Kasztner group were also accommodated here A group of refugees arriving on the Kasztner train at a Swiss train station, 1945 27
