Garami Erika et al.: Budapest–Bergen-Belsen–Svájc. A Kasztner-vonat fővárosi utasai (Budapest, 2020)
A Kasztner-vonat
álltak a nemzetközi cionista mozgalom központjaival is. Volt gyakorlatuk az illegális tevékenységben: embert és pénzt csempésztek, információt juttattak át a szigorúan ellenőrzött határokon, üzletet kötöttek az ellenség egyes lefizethető, vagy éppen vereség esetére kiutat, alibit kereső embereivel. A megszállás után ezt nagyobb tétben folytatták: váltságdíj fejében akarták megmenteni a lehető legtöbb embert a biztos pusztulástól. A Kasztner-vonat egy korlátozott és egy szélesebb körű mentési terv összekapcsolódása folytán jött létre. Eredetileg ahhoz kívánták elérni a németek beleegyezését, hogy 600 rendelkezésre álló palesztinai beutazási engedély felhasználásával ennyi ember Románián át kiutazhasson. A további alkudozás során az utasok létszáma nőtt, körük pedig szélesedett, s fejenként 1000 dollárt kellett fizetni az SS-nek, amit a Mentőbizottság az általa összegyűjtött pénzben, aranyban, ékszerekben, értékpapírokban teljesített. A németek a palesztinai arab közösség vezetőjének, a jeruzsálemi főmuftinak tett ígéretre hivatkozva nem járultak hozzá, hogy a csoport Palesztina felé induljon, hanem ragaszkodtak ahhoz, hogy vonatuk deportáló vonatnak álcázva hagyja el az országot, és az utasok Spanyolországon át juthassanak át Afrikába. A Kasztner által Noé bárkájához hasonlított csoport tagjai között a magyar zsidóság szinte minden rétege képviselve volt. Tehetős családok, akik a pénzt adták az akcióhoz, cionisták, a zsidó vallási irányzatok vallási és világi vezetői, a magyar zsidó értelmiség budapesti, valamint egyes vidéki gettókból kimentett képviselői mellett lengyel, szlovák és más állampolgárságú menekültek, árván maradt gyerekek is bekerültek. A Vaada és a Zsidó Tanács tagjainak számos rokona és barátja is helyet kapott a csoportban, és olyanok is voltak, akik az utolsó pillanatban kapaszkodtak fel a vonatra. A csoport tagjai Budapesten a Columbus utcában, a Süketnémák Intézete udvarán és kertjében, valamint az Aréna úti és a Bocskai úti zsinagógákban felállított táborokban gyülekeztek. A marhavagonokból összeállított szerelvény 1944. június 30-án indult el Budapestről, és utasai július 8-án a bergen-belseni koncetrációs tábor egy elkülö-experience in illegal activities: they smuggled people and money, passed information across strictly controlled borders, and dealt with some of the enemy's people who could be bribed or were looking for a way out or an alibi in the event of defeat. After the occupation, they continued this activity with higher stakes: they wanted to save as many people as possible from certain death. The Kasztner train was the result of the combination of a limited and a broader rescue plan. Originally, they wanted to obtain the consent of the Germans to allow 600 people to travel through Romania using the available Palestine entry permits. With further bargaining, the number of passengers increased, and their scope widened, and they were to pay the SS the sum of USD 1,000 for each person, which the Rescue Committee paid with the money, gold, jewellery and securities it collected. Referring to a promise made by the Germans to the leader of the Palestinian Arab community, the Grand Mufti of Jerusalem, they did not allow the group to set off towards Palestine, but insisted that their train depart in the guise of a deportation train, and for the passengers to reach Africa through Spain. Almost every class of Hungarian Jewry was represented among the members of the Kasztner group, which was likened to Noah's Ark. Wealthy families who contributed money to the operation, Zionists, religious and world leaders of the Jewish religion, representatives of the Hungarian Jewish intellectuals in Budapest and those liberated from rural ghettos, together with refugees of Polish, Slovak and other nationalities, and even orphaned children were included in the group. Many relatives and friends of the members of Vaada and the Jewish Council were included in the group, and there were some who had climbed onto the train at the last minute. The group gathered in Columbus utca in Budapest, in the courtyard and garden of the Institute for the Deaf and Dumb, and in camps set up in the Synagogues of Aréna road and Bocskai road. The train, made up of cattle wagons, departed Budapest on 30 June 1944 and its passengers arrived on 8 July at a separated section of the Bergen-Belsen concentration camp, where they 18
