Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
A kereskedelemügyi sérelmek az 1751. évi országgyűlésen
„vámháborúnak”.400 A szakirodalom megállapítása szerint a német tartományokkal való kereskedelem már az 1750-es években a poroszok által az újonnan elfoglalt Sziléziában bevezetett magas vámtételek, fogyasztási adók, behozatali tilalmak miatt megtört, illetve a porosz udvarral kezdeményezett tárgyalások 1750 táján sem vezettek eredményre.401 Ezek után nem meglepő, hogy a június 3-i sérelmi lista arról tudósít, hogy az örökös tartományok nagy, egy-egy ökör árának egyharmadát is kitevő vámtételei ellehetetlenítették a külkereskedelmet Augsburg, Nürnberg és más, főleg délnémet városok felé.402 A rendek számára „fájdalmas” - mint írják -, hogy amíg a magyar kereskedők Bécsen túl nem hajthatják marháikat, addig a bécsi kereskedők (és mészárosok) alacsony vámtételeket fizetve vásárolják föl a magyar állatállományt.403 Sőt a Bécs felé tartó magyar kereskedőknek Bruck (Bruck an der Leitha) város árumegállító joga miatt kitérőt kell tenniük útjuk során.404 Moson vármegye követutasítása panaszolja, hogy különösen 1748 óta a kiviteli vámok nagyon megemelkedtek, így az Ausztriába irányuló borkivitel ellehetetlenült, a marhaexport pedig emiatt és a már említett brucki kitérő miatt nagyon megdrágult. A marhákat - a hazaiak helyett — birodalmi kereskedők vásárolják össze és adják tovább a bécsi mészárosoknak. Mindezekért kérik a rendeket, hogy dolgozzanak ki egy új vámtarifát a magyar kereskedők számára a bor- és marhakivitel szabadságának biztosítására.405 A külkereskedelmi hitelezés szabályozatlansága is számos panaszra adott okot. Magyaróvár és Győr magyar marhakereskedői az országgyűléshez intézett beadványukban annak a panaszuknak adtak hangot, hogy az általuk hitelből összevásárolt marhákért a bécsi mészárosok nem fizetnek, ezért hitelezőik lefoglalják áruikat, sőt őket magukat is lefogatják.406 Hogy a fenti sérelmek súlya érzékelhető legyen, érdemes hangsúlyozni, hogy a marhakereskedelem az ország gazdasági húzóágazata volt a korban. A 18. század 400 A porosz udvar már 1741-ben magas fogyasztási adókkal gátolta a magyar borok bevitelét az újonnan meghódított Sziléziába. A porosz-osztrák viszonyt a magyar kereskedelem szempontjai alapján tárgyalja: Fournier 1887. 336-337. 401 Beer 1898. 25., 55. 402 Komoróczy 1942.40. A nyugat felé tartó marhakereskedelmi útvonal a korban Magyaróvár-Bécs- Regensburg-Augsburg-vonalon keresztül északnyugati irányban Strasbourg felé, ill. észak felé Nürnberg irányába vezetett. 403 MNL OL A 95.13. doboz, 10. tétel, 127. p., 8-9. pont. 404 MNL OL N 54 1. cs., Lad. T. Fase. EEE. No. 26. 10. föl., 41. pont. 405 MNL GyMSML ML IV.502.b. 1. doboz. Moson vármegye országgyűlési követutasítása (1751) (fogalmazvány), 10. pont. 406 MNL OL E 584 Fekete György iratai. Személynöki iratok. 23. cs., 77-78. föl. Győri és magyaróvári kereskedők panaszlevele. H. n. 1751. április 5. 93
