Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
A kereskedelemügyi sérelmek az 1751. évi országgyűlésen
első felében ez Magyarország külkereskedelmi volumenének kb. 41—42%-át jelentette, majd a 18. század második felére 20%-ra esett vissza.407 A Bécsen túli hajtási tilalom egyébként elsősorban a birodalmi főváros élelemellátását szolgáló intézkedésnek tekinthető. Az uralkodók számára Bécs gabonával és hússal való ellátása volt az elsődlegesen fontos: a korszakban a város húsellátásának negyedét-harmadát Magyarországról biztosították. A második legfontosabb exportcikknek számító magyar gabona kivitele az osztrák örökösödési háború befejezése utáni években esett vissza az 1730-as évek színvonalára, részben a hadsereg fogyasztáscsökkenésének következtében.408 Moson és Pozsony vármegye gabonát exportált Bécs és Alsó-Ausztria piacaira,409 de ebben az időben még szembe kellett néznie az ausztriai (stájer), csehországi és bajorországi gabona konkurenciájával is.410 A szakirodalom említi, hogy kisebb mértékben, de Morvaország felé is irányult gabonaexport a határ menti megyékből (Moson, Pozsony, Nyitra).411 A vitathatatlan bécsi és alsó-ausztriai kereslet mellett megállapítható, hogy a többi örökös tartomány megemelt vámtarifáival saját termelőit kívánta előnyben részesíteni az amúgy olcsóbb magyar áruval szemben.412 Andrea Trón velencei követ jelentésében is utalt arra, hogy bár a magyar rendeknek 1741-ben tett ígéretet a királynő a Bécs felé vezető úton kivetett magas vámok csökkentésére, ezt — az osztrák tartományok termelőinek érdekei miatt — tíz éven keresztül sem teljesítette.41’ A források tükrében erőteljes osztrák tartományi érdekérvényesítés látszik.414 Ez némileg ellentmond a kérdésről szóló összefoglalóknak, de a fentebb idézett korabeli osztrák gazdaságpolitikai nézeteknek is.415 Az újabb szakirodalom tükrében az ellentmondás feloldható azzal, hogy míg a növekvő népességű és iparosodó Bécs és Alsó-Ausztria 407 N. Kiss 1979.85., 109-110. 408 Belitzky 1932. 68-69. 409 Az alsó-ausztriai régió gyors urbanizációja és iparosodása a 18-19. század fordulójára emelte ki igazán a gabonakereskedelmet a többi ágazat közül a nyugat-dunántúli régióban, segítve az agrárpiacosodás feltételrendszerének létrejöttét: Horváth 2014.493. 410 Belitzky 1932.46., 64-66. 411 Belitzky 1932.48. 412 Belitzky 1932. 64. Stájerország pl. a magyar gabona behozatalát magas vámokkal és tartományi illetékekkel tette lehetetlenné. 413 Bérenger-Kecskeméti 2008.171. 414 A kereskedelmet fékező belső vámok, különösen a magánvámok (Privatmauten) lebontásához, ill. egységesítéséhez a kormányzat jórészt csak 1751 után látott hozzá. Erre a diétát megelőzően mindössze Csehországban (1735), ill. Morvaországban (1747) került sor. Ezt követően pedig Alsó- Ausztriában (1755), majd Felső-Ausztriában (1756), Stájerországban, Krajnában és Görzben (1757), Karintiában (1760), végül Sziléziában (1775) hajtották végre a rendelkezést. Erre: Vocelka 2001.300. 415 Eckhart Ferenc nyomán ezekre összefoglalóan: Kosáry 1990. 76-77. 94
