Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
A kereskedelemügyi sérelmek az 1751. évi országgyűlésen
A kereskedelemügyi sérelmek az 1751. évi országgyűlésen A tractatus diaetalis, vagyis az országgyűlési alkufolyamat részeként az adók őszszegéről és milyenségéről folytatott vitáktól, vagyis az uralkodói előterjesztések leggyakoribb tartalmától mindenkor elválaszthatatlan volt a sérelmek ügye.341 Az 1751. évi diéta kapcsán a szakirodalom arról ír, hogy ennek tárgyalásait - az előző vallásügyi, illetve a háborús előkészületek megszervezésével foglalkozó országgyűlésekhez képest —uralta a financiális kérdés.342 A rendek országgyűléseken felmerülő kereskedelmi jellegű sérelmei és gazdaságpolitikai elképzelései általában homályban maradnak e narratívában, noha a külkereskedelem ügye közjogi, sőt összbirodalmi jelentőségű volt. Jelen fejezetben az 1751. évi országgyűlés sérelmeinek vizsgálatán keresztül próbálom érzékeltetni, milyenek voltak a rendek kereskedelempolitikai elképzelései a 18. század közepén, illetve az adott diétán, a konkrét helyzetben milyen sajátságos bel- és gazdaságpolitikai tényezők hatottak az uralkodó, illetve a rendek állásfoglalására. Felmerül a kérdés, hogy mely régiók, vármegyék, városok kereskedelmi jellegű problémái és követelései artikulálódtak az országgyűlési sérelmekben. Befolyásolhatta-e az országgyűlés kimenetele, illetve végzései a szakirodalom és a népszerűsítő irodalom által az 1754. évi vámrendelethez kapcsolt Habsburg gazdaságpolitika alakulását? Ha igen, akkor hogyan, és kik voltak a korabeli magyar kereskedelempolitika alakító érdekcsoportjai, esetleg politikusai?343 Az osztrák kameralizmus gondolkodói a kormányzat számára már a 17. század második felében kidolgozták a birodalom egységes gazdasági irányításának elméleti alapelveit, adaptálva a helyi viszonyokra a Nyugat-Európában elterjedt merkantilizmust.344 Az új gazdaságelméleti gondolkodás képviselői szerint az állam a közjó érdekében korlátozhatja a szabad kereskedelmet. A merkantilista gazdaságpolitikában nemcsak az áruk típusát határozhatja meg az állam, 341 A tractatus diaetalis fogalmáról: Szíjártó 2005. 30-31. 342 Szíjártó 2005. 248. 343 A teljesség igénye nélkül: Eckhart 1922. 5-7., 14-16.; Komoróczy 1942. 51-52.; Barta 1984. 152— 155.; Ember 1989a. 664-665.; Kosáry 1990. 75-77. 344 A merkantilizmus általános jellemzői és esélyei a Habsburg Monarchiában: Mezey 2011. különösen 181. A merkantilizmus „eredeti”, francia változatára: Hajnal 1988. 424-436. A merkantilista alapú, de Magyarországra - a birodalmi érdek miatt - felemásan alkalmazott kormányzati politika 17. századi gyökereire jó példa a Kollonich Lipót nevével fémjelzett „berendezkedési tervezet”: Einrichtungswerk 2010. Ugyanezen kötetben Varga J. János bevezető tanulmánya tér ki erre: Varga 2010. különösen: 67. A merkantilizmus kereskedelem-felfogására: Komoróczy 1944. 24-28. 8l
