Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
A kereskedelemügyi sérelmek az 1751. évi országgyűlésen
hanem azt is, hogy a kereskedelmet mely társadalmi rétegek űzhetik.345 A vámokat, a kiviteli tilalmakat és az egyes magánszemélyeknek vagy kereskedőtársaságoknak adott monopóliumokat a kereskedelem szabályozása eszközének tekintették, továbbá támogatták a manufaktúra-alapításokat.346 Az I. Lipót korában fellépő osztrák kameralisták (Johann Joachim Becher, Philipp Wilhelm Hörnigk, Wilhelm Schröder) és a Monarchia vezető politikusai (Kollonich Lipót) is egy gazdasági egységként próbálták kezelni a Habsburg Monarchiát, benne a Magyar Királysággal, a magyar rendek pedig továbbra is Magyarország gazdasági-pénzügyi önállósága mellett törtek lándzsát.347 Tudniillik a Habsburg Monarchia vezető gazdasági szakértői úgy vélték, hogy míg a magyar mezőgazdasági termékek és bányakincsek kivitelét az örökös tartományokba az uralkodónak támogatnia, alacsony vámtételekkel könnyítenie kell, addig a birodalmon kívülre nagy vámtételekkel el kell vágnia ezen áruk külkereskedelmét. A Monarchián kívüli területről származó iparcikkek behozatala növeli a pénzkiáramlást a birodalomból és a gazdasági függőséget a külföldtől.348 Eközben a magyarországi rovására fejleszteni kell a Lajtán túli ipart, és Magyarországot a nyugati birodalomfél iparának felvevőpiacává kell tenni — gondolták.349 Az eszmék azonban a gyakorlatban ritkán érvényesültek ennyire vegytisztán: a dinasztia gyakori háborúi, a gazdasági trendek, a rendek ellenállása vagy az egyes kormányszervek partikularizmusa miatt nem alakult ki egy egységes, következetesen végigvitt gazdaságpolitika.350 A téma tárgyalása során először rekonstruálni próbálom a tractatus diaetalis folyamatába illesztve a kereskedelemüggyel kapcsolatos panaszokat. Nem tartom feladatomnak a korabeli Habsburg gazdaságpolitika bemutatását, viszont a diétái forrásanyagban előbukkanó, a kereskedelemügyhöz kapcsolódó kérdéseket a vonatkozó gazdaságtörténeti irodalom megállapításaival kívánom ütköztetni. A sérelmek feldolgozása számtalan forráskritikai nehézséget tartogat a kutató számára. A forrástípusról elmondható, hogy azok tendenciózusan a magyar rendek szemszögéből közelítenek meg egyes gazdasági problémákat, tekintet nélkül a nagyobb összbirodalmi érdekekre. Az országos sérelmi listák a kerületi 345 Uo. 28. 346 Krenn-Hirsch 2004. 259-260. 347 A kameralizmus 18. századi bécsi kormányzati körökben való hosszú távú hatására: Otruba 1963. 29. és Klingenstein 1994. 191. 348 A pénzkiáramlás megakadályozása az országból az osztrák kameralisták egyik legfontosabb célja volt: Sandgruber 1995., ill. Einrichtungswerk 2010.141-142., 225. 349 Ember 1989.664-665.; Kosáry 1990. 75-77. 350 A Habsburg gazdaságpolitika improvisztikus alkalmazására: Ember 1989b. 504-505.; Eckhart 1922. 5-7.; H. Balázs 1987.24. 82
