Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Az országgyűlés előzményei és előkészítése
a neves ügyvédet, Lehotzky Dánielt nevezte ki vármegyei követté.214 A szomszédos Arad megyében a megyegyűlés számára a főispán, Grassalkovich Antal jelölte ki a két követet: az alispánt és a jegyzőt, akiket a megye nemessége ellenvetés nélkül készségesen meg is választott.215 A dél-tiszántúli régió megyei tisztikaráról - a hiányzó kutatások ellenére is - megállapítható, hogy az az itt nem őshonos (döntően az ország északnyugati részéről származó sokszor vagyontalan armalista) nemesi családokból verbuválódott, és az egyes tisztviselőik karrierjét e nagybirtok dominálta megyékben az uradalmak jelentősen elősegítették.216 Meg kell jegyezni, hogy a szakirodalom a követválasztások kapcsán hangsúlyozza, hogy az inkább jelölés vagy felkérés volt, mint valódi választás. Salamon Ferenc azt is írja, hogy a követi megbízatásért nem álltak sorba a jelentkezők, a korteskedést ekkor nem azért folytatták a nemesek, hogy megválasszák őket (mint a reformkorban), hanem inkább azért, hogy elkerüljék a sok költséggel és fáradsággal járó kiküldetést.217 Sőt, állítólag voltak megyék a 18. században, ahol alig tudtak országgyűlési követet választani, mert senki sem kívánta vállalni a hosszú távollétet.218 A követküldési gyakorlat azt mutatja, hogy az egyik követ szinte minden esetben „hivatalból” az első vagy másodalispán, a második követ vagy a jegyző, vagy egy táblabíró volt. 1751-ben négy megye esetében fordult elő, hogy egy-egy központi kormányszerv vagy bíróság tisztviselőjét választották meg vármegyei követté (Hont, Sáros, Szatmár, Ung vármegyében).219 Ez a diétákon néhány esetben megfigyelhető kettős (ellenzéki és kormánypárti) kötődés - némileg meglepő módon - bizonyos mértékig még a reformkorban is jellemző maradt.220 Időben előrehaladva ez a jelenség valószínűleg egyre 214 Héjjá 2009. 362. 215 MNL OL P 429 V. sorozat. 9. tétel. 24. köt. Protocollum privatum supremi comitis comitatus Arad 1743-1751. Arad, 1751. március 21. 216 A régió (Békés, Csanád, Csongrád, később Ternes vármegyék) 18-19. századi nemességének társadalmi viszonyairól: Szabó 2008. 37-41. Békés vármegye példáján elemzi a nemesi migráció folyamatát és a megyei tisztikar rekrutációját: Szilágyi 2018. 50-55. 217 Salamon 1889.61. 218 Poór 1992.116. 219 Központi kormányszervek (dicasterium, magyarul dikasztérium) alatt az uralkodónak alárendelt és tőle függő, kollegiális alapon szervezett, elnökből és tanácsosokból álló országos vagy kerületi illetékességű szervet értem. A központi kormányszerv tisztviselőihez az alábbiakban a Magyar Udvari Kancellária, Magyar Udvari Kamara, a Helytartótanács, Királyi Kúria és a négy kerületi tábla tanácsosait, ill. ülnökeit és vezetői sorolom. A négy dikasztériumban szolgáló megyei követről a vármegyei követek rekrutációjáról szóló fejezetben lesz szó. 220 Az 1825 és 1848 közötti hat rendi országgyűlésen részt vevő vármegyei követek 1,87%-a (12 fő) vállalt helytartótanácsosi, 1,09%-a (7 fő) viselt országos bírói (hétszemélynöki, királyi táblai ülnöki) pozíciót követségével egy időben. Erre: Pálmány 2011.49.
