Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)

Az országgyűlés előzményei és előkészítése

szükségességét, de hangsúlyozza, hogy ez uralkodói felségjog: csak „Őfelsége kegyétől függ”, hogy kíván-e könnyíteni a „szegény teherviselő népen”.189

Összességében megállapítható, hogy a diéta előkészítése során a kormányzat arra törekedett, hogy a jövőben újra kiújulni látszó háborúk finanszírozására az országgyűlés magasabb adóösszeget szavazzon meg. Magyarországon nem kerülhetett sor a rendi intézményrendszer olyan szintű reformjára, mint a Haugwitz-reformok során az osztrák örökös tartományokban. A Habsburgkormánypolitika legjelentősebb személyiségei (mint Bartenstein is) felismerték a magyar rendeknek a Monarchián belül most már egyedülállóan erős privilégiumait, és az ezek által élvezett kedvezményeket visszaélésnek minősítették, ám a hivatalos kiadmányokban kerülték a konfrontációt: a Monarchia két felének a béke fenntartásában való egymásrautaltságára hivatkoztak. Bécsben a királynő tanácsadói a rendek 1741-ben ismételten körülbástyázott előjogainak megnyirbálására, így a nemesi földek teljes adómentességének fölszámolására és az insurrectio reformjára komolyan nem gondoltak — ahogy azt a korábbi szakirodalom állítja —, ám az ország nagyobb anyagi tehervállalásra bírása szándékukban volt.190 Ennek eszközeként egyfelől a törvények kétséges jogértelmezése révén a nemesi tulajdonú puszták, vagy a nemesség által a nagybirtokosoktól zálogban vagy inscriptio révén bírt telkek megadóztatása, másfelől az adóigazgatás korszerűsítése és az adófelosztás igazságosabbá tétele kínálkozott. A kormányzat képviselői terveik legnagyobb ellenlábasainak — az előző diéta tanulságaképpen - a vármegyei követeket tartották, míg a mágnásokat igyekeztek megnyerni a megyei közélettel kapcsolatban informátoraiknak és országgyűlési szószólóiknak. Ugyanakkor a magyar kormányszervek által a királyi propositiók tartalmáról írt felirataikban törekedtek a rendi követelések leszerelésére a főbb sérelmek tartalmának „kormányprogrammá emelésére”, hogy a lehetséges diétái konfliktusokat tompítsák. Ezek közül — mint később látjuk — a legtöbb papíron maradt ígéret lett, míg mások tényleges tárgyalásokon mérettek meg. A tervezetekben ismételten felmerült az igény arra, hogy a főispánok politikai nyomást fejtsenek ki vármegyéjükben, vegyék ki a részüket a megyei közigazgatási feladatokból, és szűrjék ki a vármegyében aktív, ellenzéki szószóló jómódú középbirtokos nemességet. A diéta előtti tisztújítások is arra mutatnak, hogy a Kancellária

189 MNL OL A 37 1750. év. No. 168. „Circa representatas per Consilium Regium Locumtenent. quaspiam materias in futura Regni Diaeta pertractandas” Bées, 1750. december 14.

190 Ember Győző szerint Mária Terézia Magyarországgal kapcsolatos politikájának egyik fontos jellemzője az volt, hogy intézkedéseit és reformjait lassan, fokozatosan kívánta megvalósítani. Ebbe az irányvonalba véleményem szerint jól illeszkednek azok a tervezetek és állásfoglalások, amelyek az 1751. évi diéta kapcsán a kormányzat képviselői részéről felmerültek. Erre: Ember 1982.49.

53