Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)

Az országgyűlés előzményei és előkészítése

szerzője Koller Ferenc kancelláriai tanácsos, későbbi személynök lehetett.144 A magyar hadiadó-fizetéssel kapcsolatos értekezés a közeljövőben összehívandó országgyűlést megelőzően készült, egyfajta háttértanulmányként. A művet egy jogtörténeti eszmefuttatás nyitja a contributio történetéről.145 E szerint eredete Szent István király koráig nyúlik vissza, de írásos bizonyíték létezésére törvény formájában Könyves Kálmán király korától van. (A szerző a contributio egyik formájának tartja az 1741. évi diétán megújított nemesi felkelést is.) Ismerteti a 18. századi adóporta-kiigazítások, illetve összeírás-kísérletek kudarcának történetét (1715., 1720. éviek, 1723. évi 67. törvénycikk). Sorra veszi azokat a lehetőségeket, amelyek révén a befolyó hadiadó összege és az adóalap növelhető lehet, anélkül, hogy a meghozott törvényeknek ez sérelmére lenne. Ennek érdekében áttekinti az adó adminisztrációjának eddigi módját, és ennek kapcsán felvet bizonyos korrekciós lehetőségeket. Úgy véli, hogy a vármegyék által lefolytatott összeírások értékelésével és összesítésével megbízott Helytartótanács a sok pontatlanság miatt munkáját nem tudta kielégítően elvégezni. Kritizálja a vármegyék által végb adóporta-összeírások elavult rendszerét, az ebből adódó viszszaéléseket, az adóalap eltitkolásának gyakorlatát, sőt a nemesi kertek után járó cenzus fizetésének megtagadását. Véleménye szerint a jobbágytelken ülő nemesek telküket zálog, vagy inscriptio jogán bírják, ezért ezeket mindenképpen fel kell venni egy esetleges összeírásba, és őket az 1595. évi 63. törvénycikk alapján

144 Koller Ferenc (1720-1786) tiroli eredetű, de 1633-ban magyar nemességet nyert család sarja. Apja, József (fi745) kancelláriai tanácsos. 1742-1748 között a Magyar Udvari Kancellária titkára, majd 1748-1762 között tanácsosa. Koller Ferencet 1762-1765 között Fekete György utódjaként a királynő személynökké nevezte ki. 1759-től haláláig Bars vármegye főispánja. 1741-ben aranysarkantyús vitézzé avatták. A Szent István-rend középkeresztjének tulajdonosa. 1758-ban bárói, majd 1772-ben grófi címet kapott. Életrajzára és hivatalviselésére: Szluha 2005. CD-ROM 16807., 16815. rekord; Fallenbüchl 1992. 310.; Fallenbüchl 1989. 57.; Fallenbüchl 1994. 66.

145 A contributiót egyenes állami adóként 1335-től (Károly Róbert korától) a kamara hasznával együtt szedték. Mátyás király idejére, 1467-től a rendek által eseti jelleggel szedett, egy bizonyos időintervallumra és a portaszám alapján megajánlott adóvá vált, immár subsidium néven - állítja Koller. A szakirodalom szerint a contributio és subsidium kifejezést felváltva használják erre az adónemre: jelentéstartalmukban nem különülnek el egészen a 18. század közepéig-végéig. (Egyébként törvény 1504-ben intézkedett arról, hogy az adómegajánlásnak az országgyűlésen kell történnie). A többször említett porta a 17. század elejétől eszmei adóegység lesz, jelentésében a rokon értelmű telektől (sessio) elkülönült. 1696-tól megyénként meghatározott köbölnyi szántóföldet értettek alatta: a föld különböző minősége szerint különböző nagyságú területet foglalhatott magába. A 18. század elejétől a konkurzusokon és a diétákon osztották fel a megszavazott adómennyiséget az egyes megyék, városok és szabad kerületek között. Először eseti jelleggel, majd 1722—1723-tól a következő diétáig terjedő érvényességgel, immár nem portióban, hanem pénzben kifejezve került kivetésre. Erre: Juhász 1936. 500, 501-502, 551, 559-560, 578. és Szíjártó 2005. 210-211, 223.

41