Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
A felsőtábla az 1751. évi országgyűlésen
tartották megjegyzésre érdemesnek, hogy ülőhelyüket a kassai, bártfai, eperjesi és a kisszebeni követekkel egy időben foglalták el, de az örök rivális késmárkiak- akik később érkeztek az ülésre - csak utánuk foglalhattak helyet. Mindezt annak fényében találták fontosnak leírni, hogy a teremben akkora volt a zsúfoltság, hogy a diétái résztvevők, követek alig fértek el az asztal mellett és többeknek állniuk kellett az írnokokkal együtt. A másnapi, második ülésen megválasztották az uralkodó meghívására Bécsbe küldött delegáció tagjait. Itt is megfigyelhető, hogy a lőcseieket különösen a régió szomszédos városaival kapcsolatos hírek foglalkoztatták: az ülés kapcsán a követek kiemelték, hogy a delegációba a városi rendből Bérezik István kassai és Saphyri (vagy Zaffiry) János körmöcbányai követet is beválasztották.2075 A levelezés kitér a továbbiakban Mária Terézia és családja fogadásának részleteire és egyéb ceremoniális aktusokra is. Ebből kiderül, hogy május 7-én a három főherceget, Józsefet, Károlyt és Lipótot fogadó küldöttségbe Kuhlmann Zsigmondot is beválasztották.2076 A királynő május 13-i születésnapi gálaünnepségén örültek a tűzijátéknak, és a várpalotában rendezett ünnepségen megfigyelhették a királyi család nyilvános asztali étkezését.2077 Július 31-i levelük beszámolt Stehenics János győri nagyprépost, címzetes püspöknek az elhunyt nádor, Pálffy János felett tartott halotti prédikációjáról.2078 Tudósításaik mindenhol megemlítik, hogy a magyar nyelven elhangzott ceremoniális beszédek — így a diéta április 22-i megnyitásán a személynök szónoklata, vagy május 10- én Nádasdy kancellár királyi előterjesztéseket ismertető beszéde - a levél írói számára, talán magyar nyelvtudásuk hiányosságai miatt, kissé érthetetlen kuriózumnak tűntek.2079 Az új nádor megválasztását követően a követek figyelme — az országos politikai események helyett — elsősorban a lőcsei városi sérelmek és követelések felsőbb fórumok felé való közvetítésére irányult. Két irányban „lobbiztak” ennek 2075 SA LE MML III. 131. Pozsony, 1751. április 24. 2076 Uo. 131/3. Pozsony, 1751. május 11. 2077 Uo. 131/5. Pozsony, 1751. május 22. 2078 Uo. 131/25. Pozsony, 1751. július 31. 2079 Ld. a fenti április 24-i és május 11-i datálású leveleket. Arra, hogy Lőcsén, a polgárság körében a 18. század végén mennyire nem beszélték a magyar nyelvet, jó példa a tanárként a szepességi városba került és ide nősült Dayka Gábor egyik 1792-ben keletkezett verse, amelyben a költő arról panaszkodik, hogy új lakhelyén a magyar nyelvet és saját költészetét nem igen értik: „nem vészen Phoebus itt magyar szót ajkára, / Bámul a hazafi vendéghangú dalára”. Erre Daykát idézi Szalatnai Rezső esszéje: Szalatnai 1999. 145. A városban Sváby Frigyes munkája szerint csak az 1867-es kiegyezés után indult meg erőteljesebben a magyarosodás: ekkor már a városházán a felszólalások is szinte mind magyarul hangzottak el: SvÁBY 1901.67., 84. 400
