Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
A felsőtábla az 1751. évi országgyűlésen
aktuális politikai üzenete is lehetett: aki magánéletében gyakran lép át erkölcsi korlátokat, az a politikában is hatalomvágyó és a törvényi kereteket felrúgni tudó személyiség lehet. Továbbá - a klasszikus latin műveltségből adódóan - azt az elképzelést vallották, hogy a magánéletben a luxus megengedhetetlen, mert lezülleszti az erkölcsöket, ezzel a közéletre is kihat, korrumpálja az országgyűlési szereplőket, és zsarnokoskodó politikusokat segít hatalomra. A kora újkori politikaelméleti gondolkodás szerint a politika az erkölcsi törvényeket és a vallási dogmákat hatalmi eszközzé silányítja.1986 A magánéleti hűtlenség politikai téren a rendi nemzet elárulását, hazaárulást is jelentett. A paráznaság vádja a kanonokoknál ehhez a réteghez (is) kötődő ismétlődő toposz volt: náluk ez összefonódott az alacsony (nem nemesi) származás emlegetésével. A nemtelen származás vádja a kanonokok esetében először 1751-ben jelent meg. Csak az 1764-1765. évi országgyűlés alatt terjednek el a papi paráznaságról szóló pasquillusok nagy számban, ekkor is inkább a káptalani követek lejáratására alkalmazzák őket. Ennek alapja az a kinevezési gyakorlat volt, hogy nem nemesi tagokat is felvettek a káptalan tagjainak sorába. Ez szolgáltatta a táptalajt ahhoz az elképzeléshez, hogy a nem nemesi származású káptalani követek veszélyt jelentenek a rendi kiváltságokra, mivel együttéreznek a nemtelenekkel, a vagyon- és pozíciószerzés érdekli őket, jobb esetben csak járatlanok a jogban és a rendi politika világában.1987 A pasquillusok szerint ezek az országgyűlésen is a nemtelenek érdekeit védik azáltal, hogy az adóteher egy részét a kiváltságosokra hárítanák át. Vagyis az országgyűlésen megszavazzák az adóreformot is.1988 A vizsgált pasquillusok összességében rávilágítanak arra, hogy a vármegyei követek által reprezentált országgyűlési ellenzék a század első felében a klérusban látta, illetve alakította ki saját ellenségképét. Közismert közhelyekké és toposzokká válnak e művekben a kormányzat anyagi követelésének támogatásáért cserébe elnyerhető püspöksüvegek a káptalani követeknél; a német- és udvarellenesség motívumai; a paráznaság bűnének összekapcsolása a kanonokoknál a nemtelen származással. A toposzszerű ábrázolások mögött ritkán felsejlenek a mögöttes politika-, és társadalomtörténeti tendenciák is: a felekezeti kérdés ugyan a század közepére lekerült a diéta napirendjéről, helyüket a felekezeti törésvonalakon átívelő financiális-alkotmányos problémák foglalták el. Mindezek ellenére a pasquillus-faragók a felekezeti kártyát továbbra is előszeretettel játszották ki a politikai ellenfelek lejáratására végig a század folyamán. Ezen 1986 Bene 2002. 299-300. 1987 Nagy 2011.108. 1988 Az 1764-1765. évi diéta pasquillus-irodalmának paráznasággal kapcsolatos verseiről bővebben: Nagy 2014a. 241-247. 384
