Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
A felsőtábla az 1751. évi országgyűlésen
a politikai sakktáblán a káptalani követek is újrapozicionálták magukat a megváltozott politikai körülmények közepette. Újragondolható lehet a klérus befolyásának visszaszorulásáról megfogalmazott elmélet is, amit a szakirodalom az alsótáblai, vármegyei követek által alkotott ellenzék előretörésével magyaráz. A kormányzat alsótáblai törekvéseinek indikátora a káptalani követekről szóló pasquillusok számának növekedése, továbbá ezek hangadó részének fokozódó aktivitása az országgyűlési tárgyalásokon (például az adómegszavazásnál), illetve ezen egyháziak későbbi „átlépése” a világi adminisztrációba (Királyi Tábla, Helytartótanács). 1728-tól egyre inkább kiformálódik a klérus lejáratását célzó pasquillus-irodalom, majd 1764-1765-re teljesedik ki a vádlajstrom a paráznaság vétkének felemlegetésével. Végül a diétái pasquillus-irodalom célzásait érdemes összevetni a legújabb szakirodalom azon eredményeivel, amelyek a klérus 1750-1760-as évekbeli politikai állásfoglalásának lehetséges motivációira vonatkoznak.1989 1764-1765-ben Kollár Adámnak a klérus előjogait is ostorozó könyve miatt egy rövid időre a káptalani követek hangadói — így az esztergomi káptalani követek is — a diétái ellenzék mellé álltak.1990 Forgó András kutatásai mutattak rá, hogy ekkor sem beszélhetünk a klérus egészének „átállásáról”: csoportjuk a korábbiakhoz (így 1751-hez) képest politikailag sokkal megosztottabb volt. Egy részük végig kormánypárti állásponton volt, másik részük kezdetben - a vármegyei követekhez csatlakozva - ellenzéki álláspontot foglalt el, majd fokozatosan változtatta meg véleményét.1991 Joachim Bahlcke egyik elemzésében rámutat arra, hogy a klérus előrelépési esélyeinek nagyarányú romlása miatt következett be ennek a csoportnak az időleges elfordulása az 1741-ben és 1751-ben is köreikben még bevettnek számító „aulikus” politizálástól. Az uralkodó számos egyházmegyében nem nevezett ki főpásztort. így volt ez a kanonokok számára a legjobb ugródeszkát jelentő Esztergomban is 1745-1751 és 1757-1761 között. Ennek karrierjükre nézve negatív hatását a káptalan tagjai is megérezték.1992 Úgy gondolom, hogy az egyházi hierarchiában történő egyéni karrierépítés mellett számos más tényezőt is mérlegelni kellene a káptalani követek kollektív politikai arcélének megrajzolásához (például egyéni habitus, főpapi intenciók, iskolázottság-műveltség, családi 1989 Bahlcke 2015c. 436-452. 1990 A pasquillusokban az egyik leggyakrabban dicsért káptalani követ éppen Bajzáth József (1720— 1802) esztergomi kanonok volt, aki az 1751. évi diétán még a pozsonyi társaskáptalan követeként jelent meg. 1991 Forgó 2017a. 168-169. 1992 Bahlcke állítása szerint 1764-ben az országgyűlésen ülő püspökök több mint fele korábban az esztergomi káptalan tagja volt. Bahlcke 2015c. 448-449. 385
