Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
A felsőtábla az 1751. évi országgyűlésen
a protestáns táblabíróval az erőszakos ellenreformáció korában? Ennek magyarázata abban a politikatörténeti tendenciában rejlik, hogy a diétán a protestánsok egy csoportja - felekezeti sérelmeinek orvoslását remélve a királynőtől- a klérussal azonos oldalon a kormányzati adóemelést, illetve az adóreformot támogatta.1979 A versekben megtalálható második fontos kritikai elem a klérussal szemben — amely a mágnáskritikát is jellemzi -, a németesség vádja. A natio hungarica, vagyis a rendi nemzet felfogása a 18. században jogilag nem tett különbséget a magyar és nem magyar etnikumú nemesek között.1980 Ámde külső fenyegetettség esetén, így a bécsi kormányzat által kezdeményezett reformok idején, ismét hangsúlyozni kellett a magyar nemzet eredeti etnikai karakterét a kormányzat képviselőivel szemben az országgyűlésen, hogy a kívánt ellenzéki politikai egységet s annak ideológiáját megteremthessék.1981 A németellenesség a pasquillusok olvasatában elsősorban udvarellenességet jelentett, vagyis a „rendi nemzethez” való hűtlenséget. Zbiskó József Károly, címzetes vegliai püspököt és helytartótanácsost, az egyik Bécsbe menő országgyűlési küldöttség tagját egy 1751-ből származó pasquillus „a mágnások hazug szájhősének” és „udvariak hízelkedőjének” nevezte bécsi útján tanúsított magatartása miatt.1982 Politikai kapcsolatrendszere, amely a bécsi udvarhoz kapcsolta, más források alapján is valóban erősnek volt tekinthető. Brunszvik Antal szerint Nádasdy Lipót kancellár legkedvesebb kliense Zbiskó volt.1983 Ugyanekkor egy fentebb már idézett vers (In Galgóczy, Hubert et alios) szerint a „németnek” titulált Huber kanonok ugyan hazaszeretetei színlel, de nem a hazának, hanem magának gyűjt javakat.1984 Ezt az egysíkú képet árnyalja az egyik iskolai anyakönyvi bejegyzés, miszerint míg magyarul és a szláv nyelveken tökéletesen beszélt, addig németül csak közepesen tudott.1985 A paráznaság motívuma a század közepéig, 1751-ig még ritkán fordul elő a klérus ábrázolásának eszköztárában. A papság esetében ez súlyosabb bűn, mint a világiaknál: a papi nőtlenség fogadalmának megsértését jelenti. Emlegetésének 1979 Pehm 1934.199-201. 1980 A 19. század előtti nemzetfogalmakra: Szűcs 1997. 337-338. 1981 Teszelszky 2009. 82. 1982 OSzK Ktt. Quart. Lat. 445. 25. föl. In Eppum Zbiskó ablegatum Viennam. Zbiskó 1741-ben lett esztergomi kanonok, 1746-tól vegliai címzetes püpsök. Egyházi karrierje mellett a világi igazgatásban is karriert csinált. 1746 és 1755 között a Helytartótanács tanácsosa volt. Mindennek ellenére sohasem lett megyéspüspök. 1774 körül hunyt el. Pályájára: Ember 1940.198.; Bahlcke 2013. 296. 1983 OSzK Ktt. Duód. Lat. 110.1. köt. 86-87. föl. 1984 OSzK Quart. Lat. 445. 24. föl. In Galgóczy, Hubert et alios. 1985 Fazekas 2003. 233. [1399. sz.] 383
