Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
A felsőtábla az 1751. évi országgyűlésen
véve jellemző, hogy a kamarási, titkos tanácsosi címekkel a diétán megadományozott magyar főurak nem családjuk politikailag legbefolyásosabb tagjai: titulusukat inkább befolyásos és sikeres rokonuknak és kapcsolatrendszerüknek, kevésbé saját kvalitásaiknak köszönhették. Az állandó pozícióharcokkal, illetve a kitüntetésekre való törekvéssel, továbbá az adóemelés több-kevesebb intenzitással való támogatásával jellemezhető mind az egyházi, mind a világi arisztokraták csoportja. A pasquillusok mágnásellenes retorikája a köznemesség szemszögéből a főnemesség kulturális-művelődésbeli különbözőségéből kiindulva és az udvarellenes költészet hagyományait felelevenítve konstruálta meg ellenségképét. A „politikai idegen” így számukra egyet jelent az erkölcseiben romlott és „elnémetesedett”, az udvartól „promotiót” elváró és a köznemesség vagyonát, illetve jogait az országgyűlésen, továbbá azon kívül lábbal tipró főúrral. A felsőtábla — tekintélye lassú megrendülésével — egyre kevésbé tudta ellenőrzése alatt tartani az alsótáblát: sem az egyes, királyi keggyel elhalmozott főispánok, sem a főméltóságok nem befolyásolhatták érdemben a vármegyei követek véleményformálását.1891 Tegyük hozzá, a diéta menetét is egyre kevésbé. Négy felsőtáblai szereplő politikai nézetrendszere diétán kívüli vallomásaik fényében Az újabb kutatások ezt a történeti szakirodalomba is átöröklődő, az udvari főnemesség és elit erkölcseinek hanyatlását és „nemzetietlen” voltát hangsúlyozó történelmi képet nagy részben módosították.1892 E réteg bécsi udvari integrációja, itteni kötődései nem jelentették a teljes elszakadást a hazai földtől. Ezt bizonyítják ezeknek a családoknak a hazai barokk-rokokó kastélyépítkezései, vagy dinasztiahűséggel párosuló patriotizmusuk.1893 A magas kitüntetések sem tudták a század közepének még aktív főúri politikusnemzedékét az udvar reformterveinek egyértelműen megnyerni, amiként arra a monarchia döntéshozói számítottak.1894 A klérus - ahogyan Joachim Bahlcke monográfiájában bizonyította - 1750 táján már több ponton konfrontálódott a bécsi kormányzattal: főként az újonnan kinevezett főispánokkal (így Nádasdy Lipóttal együtt) kapott külön — nem túl méltató hangvételű - pasquillust: MNL OL A 95 20. köt. [oldalszámozás nélkül] 1891 Szíjártó 2019a. 52—53. Erről a folyamatról részletesen ld. a vármegyei követküldéssel és a diétái adóvitákkal kapcsolatos fejezetet. 1892 A régi nézetekre összefoglalóan: Kosáry 1980. 36-37. 1893 Kökényesi 2016a. 102.; H. Balázs 1987.113-126.; Khavanova 2006. 1516-1517. 1894 A Szent István-rend nagykeresztjével megadományozott Batthyány-testvérek, Grassalkovich Antal és Barkóczy Ferenc példáját említi: Kökényesi 2018.112. 366
