Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
A felsőtábla az 1751. évi országgyűlésen
évszázados, leginkább adóügyi jellegű előjogainak sérelme és a protestánsok felé taktikai okokból toleránsabb uralkodói valláspolitika miatt. A diétái színtéren - részben Barkóczy Ferenc prímás később részletezendő irányadásának köszönhetően — az ellentét csak a következő, 1764—1765. évi országgyűlésen mutatkozott meg.1895 Az 1751. évi országgyűlési politikai elitet vizsgálva megkerülhetetlen a kérdés diétái politikai vetületének tanulmányozása. Részletes felsőtáblai napló híján és néhány kivételes epizódtól eltekintve csak a főrendek sommás állásfoglalásait ismerjük, ám nem tudjuk, hogy mennyire azonosultak a királyi törekvésekkel, meddig voltak hajlandóak elmenni azok támogatásában, ha nem (csak) az egyéni érvényesülést, mint fő mozgatórugót tartjuk a politikai mező rendezőelvének.1896 Ennek felderítése azonban elvezet az országgyűlési politikától. Az alábbiakban négy példával szeretném árnyalni az így nyert képet! Az első példám a felsőtábla legaktívabb kormánypárti vezérszónoka, Barkóczy Ferenc egri püspök, 1761-től esztergomi érsek. A korábbi irodalomtörténeti kutatások mecenatúrájával kapcsolatban kimutatták, hogy a felvilágosult művelődési törekvések egyik előfutáraként kiadatta az Európa-szerte népszerű Francois Fénelon Les aventures de Télemaque (1699) című regényének Haller László által készített magyar fordítását. Az 1751-ben elhunyt erdélyi gróf kéziratát Barkóczy magához vette, és 1755-ben saját költségén kiadatta Kassán. Barkóczy politikai koncepcióját lefedi a mű politikai üzenete, amely figyelmezteti az uralkodót és tanácsadóit az alattvalókkal szembeni kötelességeire, az abszolutizmus és rendiség egyfajta kompromisszumának irodalmi előképét is adva.1897 Az 1764-1765. évi diétán Kollár Adám bécsi könyvtáros nem sokkal az országgyűlés előtt megjelent könyve a magyar rendek adómentességét bírálta, ami kiváltotta a rendek felháborodását. Az ekkor a könyvre válaszként Vexatio dat intellectum címen névtelenül kiadott röpirat szerzője éppen Richwaldszky György, Barkóczy esztergomi érsek oldalkanonokja volt. Az irodalomtörténet szerint a mű egyik sugalmazója maga a prímás volt.1898 1895 Bahlcke 2005.237. és 357—362. A későbbi konfliktus előszele — mint a fentiekben említettem — már 1751-ben megmutatkozott Padányi Biró Márton protestánsokat gyalázó könyve, az Enchiridion királyi betiltásával. A királynő ekkor a protestánsokat támogatva a veszprémi püspök könyvének terjesztését nem engedélyezte. 1896 A politikát jelentéses valóságnak és nem (csak) leplezett érdekharcnak tekinti pl. Szabó Márton: Szabó 2006.91-92. 1897 Bitskey 1974. 341-342.; Köpeczi 1975.25-26.; Bahlcke 2005. 252. 1898 Bitskey 1974. 342.; Concha 2005.178-179. 367
