Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
A felsőtábla az 1751. évi országgyűlésen
támogatják: „mind ellenünk vannak, / Mindnyájan azt mondják hogy ők bizony adnak”. Vezetőjüknek Barkóczy Ferenc egri püspököt nevezi.1885 A csoport tagjai közül ugyancsak az adóemelés miatt kritizálta Klobusiczky Ferenc frissen kinevezett kalocsai érseket, akinek állítólag fő törekvése az adóemelés véghezvitele.1886 A haza és az udvar érdekeit állítja szembe az újonnan kinevezett Thausz Ferenc zágrábi, Chiolich György Farkas zengg-modrusi és Klimo György pécsi püspök. „Miért emelték fel őket tisztségekre?” — teszi fel a költői kérdést az ismeretlen rímfaragó - mindhárman „ismeretlenek a hazának”, csak „az udvar ismeri őket”.1887 Az előbbi kettőről tudható, hogy nem a szűkebb értelemben vett Magyar Királyság területéről származtak, Klimo pedig jobbágyi származású volt, de korábban a bécsi Magyar Királyi Udvari Kancellárián szolgált.1888 Összességében megállapítható, hogy a felsőtábla uralkodó melletti lojalitását egyaránt biztosították az egyes főrangúaknak az országgyűlés idején adományozott udvari tisztségek (kamarásság, titkos tanácsosság), magyar országos pozíciók (helytartótanácsosság, kancelláriai tanácsosság, főispánság), a főpapoknál mindenféle előléptetés.1889 Az egyes tisztségek adományozása kapcsán megfigyelhető, hogy bizonyos főrangú családok tagjai megkülönböztetve részesültek a királyi kegyben. Az Esterházy, Erdődy vagy a kevésbé sikeres Barkóczy- Károlyi család1890 egy-egy lobbicsoportja határozottan elkülöníthető. Általában 1885 OSzK Ktt. Quart. Lat. 2497. In diversos et compturos. 23-28. p. A pasquillus egy másik, a keszthelyi Festetics levéltárban fennmaradt szövegváltozatára utal: Szabó 1928. 154. Ennek címe: Pasquillus in alios patriae destructores. 1886 MNL OL A 95. 20. köt. [oldalszámozás nélkül] 1887 Uo. 20. köt. [oldalszámozás nélkül] In Thauszi Chilonics & Klimo Eppiscopos. 1888 Klimo jobbágyi származásáról: Pohánka 2011a. 9-14. 1889 A korszakban az egyházi tisztségekre való kinevezés joga (főkegyúri jog) az uralkodóé volt, ám ehhez pápai megerősítés volt szükséges. A pápa azonban a korszakban a magyar főpapi pozíciók betöltésébe már nem szólt bele. 1890 A befolyásos Barkóczy Ferenc egri püspök testvére, Imre máramarosi főispán lett. A pasquillusok és levelezése szerint mindketten jó kapcsolatban álltak Károlyi Ferenc gróffal, akivel együtt egyfajta felső-magyarországi „lobbicsoportként” tekinthetünk rájuk. Nagyjából ugyanebből az időből fennmaradt levelezések arra mutatnak, hogy Károlyi Ferenc szeretett volna magának és családjának valamilyen udvari méltóságot biztosítani. Ezekben néhol a pohárnokmesterség, máshol Antal számára a kamarási kulcs megszerzéséről esett szó. Ezen túl számított arra is, hogy az ecsedi uradalom birtoklását nemcsak fiú-, hanem nőágra is megerősíti családja számára. Minderre állítólag szóbeli ígéretet is kapott Mária Teréziától még az országgyűlés alatt. (Ezekre: MNL OL P 243 2. cs. 6. tétel 30-33. föl. Fetetics Pál levele Festetics Kristófhoz, Pozsony, 1751. június 8.; MNL OL P 398 Szuhányi Márton levele Károlyi Ferencnek. 73735. sz. Pozsony, 1751. november 11.; Az ecsedi uradalommal kapcsolatosan: Éble 1898. 29., ÖStA HFKA, Hoffinanz-Ungarn, Fasc. 830. No. 136. Pozsony, 1751. július 28. Magyar Kamara felirata az uralkodóhoz. Károlyi és Barkóczy kapcsolatára a pasquillus-irodalomban: OSzK Ktt. Quart. Lat. 2497. 14. p. In Generalem Károlyi. Barkóczy Imre 3 6S
