Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Az országgyűlés előzményei és előkészítése
A Haugviitz-reformok és Magyarország 1740- ben a több tartomány és országcsoport konglomerátumából álló, összetett államot (composite state), vagyis a Habsburg Monarchiát alapjaiban rázta meg az utolsó Habsburg férfisarj, III. Károly (császárként VI.) halála és a leányági örökösödést deklaráló Pragmatica Sanctio elfogadtatásáért folytatott osztrák örökösödési háború. Mária Terézia a porosz-bajor-francia koalíció haderejével szemben nagyrészt Magyarország anyagi erőforrásaira és a magyarok hősiességére támaszkodva vette fel a harcot az ellenséggel. Magyarország országgyűlésének állásfoglalása és nemességének áldozatvállalása mentette meg trónját 1741- ben, és az azt követő válságos pillanatokban. Mindezt sohasem felejtette el a magyaroknak.109 Ezért cserében Mária Terézia megerősítette a rendi jogokat, sőt törvénybe iktatta az 1741. évi 8. törvényt, a birtokos nemesség adómentességét, amely garantálta, hogy az adóteher soha nem hárulhat a nemesi földre.110 Az 1748-ban megkötött, és a háborút lezáró aacheni békében elvesztette birodalma iparilag legfejlettebb tartományát, Sziléziát, illetve Glatz grófságát és Itáliában Pármát, Piacenzát és Guastallát.111 A területi veszteségek egyúttal súlyos adó- és jövedelemkiesést okoztak a háborúk során amúgy is eladósodott Habsburg Monarchiának.112 Közben már az 1740-es évek első felében „vámháború” bontakozott ki Poroszország és a Habsburg Monarchia között, amely meggátolta például a régóta virágzó magyar bor-, marha- és rézkivitelt Sziléziába, valamint elzárta az olcsó sziléziai manufaktúraipari (főleg textilipari) cikkektől az örökös tartományokat és Magyarországot.113 Szilézia kereskedelmi kapcsolatait a porosz gazdaságpolitika egyre inkább Poroszország, illetve a Keleti- és az Északi-tenger felé irányította.114 A Monarchia vezető politikusai sem tekintették lezártnak a Poroszországgal való konfliktust, és továbbra is II. Frigyest tekintették az első számú ellenségnek, ahogy ezt az 1749. március 7-i Konferenz in internists lése is mutatta. Kaunitz, a későbbi párizsi követ (majd 1753- tól államkancellár) az évszázados francia—Habsburg-vetélkedésnek véget vetve, diplomáciai közeledést javasolt Franciaországhoz. Végső célja az volt, hogy 109 Gonda-Niederhauser 1998.116. 110 Marczali 1997.275. 111 Poór 2009.99-100. 112 Az állam pénzügyi helyzete 1740 után folyamatosan romlott, az örökösödési háború utolsó szakaszában (1747) állítólag 106 millió forint volt az államadósság: Beer 1972. 3—4., 89.; Sandgruber 2005. 221-222. Gustav Otruba adatai szerint ez 1754-re 118 millióra emelkedett. Erre: Otruba 1985. 248. 113 A kereskedelmi cikkekre: Otruba 1990.95—96., a vámháborúra: TapiÉ 2000.124. 114 Treue 1990.120-121. 35
