Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
A felsőtábla az 1751. évi országgyűlésen
pasquillus-részletek az 1764-1765. évi diéta idejéből is idézhetők Grassalkovich szerepvállalásáról, azonban ezen utalások nem a kamaraelnök országgyűlés alatti tevékenységét bírálják, hanem hivatali működésének visszaéléseire és törvénytelen eszközökkel véghezvitt nagyarányú birtokszerzéseire reflektálnak.1817 Például egy 1764—1765. évi pasquillus azzal vádolja, hogy kamaraelnökként a jogkörébe tartozó marosi sókereskedelem hasznából gazdagodott meg.1818 Egy másik vers a jogászi furfanggal, perek során történő birokszerzéseire is utalt: „Kárt teszel mindennek, kinek tsak kárt tehecz / El húzod, ahol tsak leg kisebbet vehecz”, vagy máshol: „A királyt meglopod, az országot csalod, / Sok nemesnek zsírját Te, átkozott nyalod, / Sok famíliáknak keresményét falod, / Illő büntetésed, megládd, tapasztalod.”1819 Látható tehát, hogy a köznemesi indulatok mágnásellenességét több más országgyűlésen kívüli (például gazdasági) tényező is befolyásolhatta. A pasquillusokban is tetten érhető gazdasági ellentétet Grassalkovich Antal (sokszor erőszakos) birtokszerzései válthatták ki.1820 Báró Révay Józseffel kapcsolatos az In Josephum Révay Poetam eximium és a Dialogus inter Baronem Josephum Révay de Thurocz & Baronem Carolum Zigray de Surány című költemény.1821 Utóbbiban báró Révay József és Sigray István párbeszéd formájában adja elő a szerző érveit.1822 Az ironikus hangú vers azt állítja Révayról, hogy irodalmi munkássága alapján „elveszi a pálmát a világ összes költőjének kezéből”. Aztán a szerző ezt az állítását azzal ellenpontozza, hogy szerinte Révay ezekben igazságtalanságokat szokott állítani. Mindezeket azért teszi, hogy Turóc vármegye főispánjává nevezze ki az uralkodó. A párbeszéd során Révay eldicsekszik 6—7 ezres könyvtárával, mire Sigray „az ostobák leggyőzedelmesebb fejedelmének”, „a bárók között a legbölcsebbnek” és az „asszonyok 1817 Az 1751. évi országgyűlési szereplésére: Fallenbüchl 1996. 36-38. Az 1764-1765. évi kegyvesztésre: 70-71. Életrajzírója, Fallenbüchl Zoltán ellentmond a pasquillus vélekedésének: a kamaraelnök nem támogatta a királyi adóemelést, bár a királynő kegyétől ekkor nem esett el, mivel Mária Terézia még az országgyűlés alatt felkereste gödöllői kastélyában. Ez csak az 1764-1765. évi országgyűlés alatt következett be, amikor az uralkodó végképp elfordult egykori bizalmasától, mivel az (az ország többi főméltóságával együtt) nem támogatta reformterveit. Fallenbüchl 1996. 69-71. 1818 OSzK Ktt. Quart. Lat. 445.46. föl. In Antonius Grassalkovich Comitem et Camerae Regiae Praesidiem. 1819 Lőkös 1989.153. 1820 Fallenbüchl 1996.13. Grassalkovich a Kamara irattárából pl. bármikor előkereshette a neki tetsző földbirtokhoz kapcsolódó peres iratokat: a kisebb köznemesi birtokok egész sora vált áldozatává az arrandirozásnak, vagyis az előnytelen birtokcseréknek, amelynek során a nagybirtokosok erőszakkal vagy jogi fortéllyal kényszerítették előnytelen birtokcserére kisebb vagyonú és befolyású nemestársaikat, hogy birtokaikat tömbösíthessék. 1821 A két vers: OSzK Ktt. Quart. Lat. 2497. 12-13. föl. Az utóbb említett költemény egy másik (itt nem ismertetett) variánsa: OSzK Ktt. Quart. Lat. 445. 15-16. föl. 1822 Életrajzi adatait ld. a Személyi adattárban. 353
