Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)

A felsőtábla az 1751. évi országgyűlésen

„Az irigység és a frakciók osztják meg.A felsőtábla tagjai a pasquillusokban és az uralkodói kegynyilvánítások tükrében A mágnások csoportját ábrázoló pasquillusokból kirajzolódó kép lassú időbeli változást mutat. Az 1728—1729. évi diéta idejéből még több mágnást dicsőítő köl­temény maradt fenn, bár van néhány, amely ezzel ellentétes álláspontot képvisel. 1741-ben az őket érő kritika felerősödik, és 1751-re eljut odáig, hogy a hazaárulás vádját sütik a mágnások gyülekezetére. Az ábrázolásmód és az őket érő bírálatok még nagyon különbözőek, és csak 1764—1765-re tisztul le teljesen eszközrend­szerük a magyar nyelvű pasquillus-irodalomban, amely azután meghatározza a századvég és a 19. század elejének országgyűlésein — az udvarellenesség to­poszának felhasználásával — a főnemesség „elidegenedésének” kritikáját.1813 Ez a folyamat párhuzamba állítható politikai befolyásuk csökkenésével, az alsótábla és ezen belül a vármegyei követek dominanciájának kiépülésével. Az 1751. évi országgyűlés alatt keletkezett Epitaphium Hungáriáé című versben egyes befolyásos családok jelennek meg, akik elárulták a hazát a diéta folyamán, azok mind német mágnások (omnes germaniae Magnates) — vallotta a pasquillista. Ezután tételesen felsorolja őket: az Erdődyek elárulták, a Pálffyak bilincsbe ver­ték, az Esterházyak megvetették, Barkóczyjános gróf (egy másik változat szerint testvére, Ferenc egri püspök) kivégezte, és ezt a karok és rendek végignézték.1814 Itt már megjelenik a következő diétán még felerősödő jelenség, amely a „néme­tesség” vádjával a „politikai idegen” mítoszát alkalmazza a mágnásokra kulturá­lis különbözőségük miatt, kirekesztve őket a politikai nemzetből.1815 Az 1751. évi országgyűlés pasquillusai között számtalan, egy-egy főneme­si rangú diétái szereplő ellen íródott gúnyverset is találunk. Lássunk erre két példát, a közéletben fontos szerepet játszó Grassalkovich Antalét és a kevés­bé ismert báró Révay Józsefét! Grassalkovich kamaraelnökről egy pasquillus (In Cameram Praesidiem) közli, hogy nincsen neki családfája, a semmiből jött, de mégis az ő tanácsa irányítja az országot, és parancsolja a rendekre a nagyobb adóterheket.1816 A tárgyalt 1751. évi vershez hasonló, Grassalkovichot gyalázó 1813 Nagy 2016b. 211., 214-215.; Sándor 2012.172-173. 1814 Nagy 2016b. 214. A pasquillus másik változata, amelyben Barkóczyjános helyett Ferenc neve sze­repel: MNL OL A 95. 20. köt. [számozatlan oldalak] 1815 A politikai idegen fogalmára: Szabó 2016. 388., 384-385. A politikai ellenséget kulturális külön­bözőségek mentén is meghatározhatja a felek közötti diskurzus. Ebben nagy szerepet kap az eltérő nyelv, életmód, hagyományok, szokások hangsúlyozása. Ennek lehetünk tanúi a mágnásokkal kap­csolatos pasquillusokban. Erre: Szabó 2006. 75. 1816 OSzK Quart. Lat. 2497. 14. föl. In Cameram Praesidiem.

Next

/
Thumbnails
Contents