Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Az 1751. évi országgyűlés szakirodalmi értékelése
városi kiváltságok törvénybe iktatását, ám a nemesi előjogokat megnyirbáló reformokat az uralkodó nem tudta keresztülvinni. A szabad királyi városok becikkelyezése körüli vita végképp megérlelte a szakítást Mária Terézia és a rendek között.90 Az uralkodónő még nem szánta el magát a rendeleti kormányzásra, ám az országgyűlésen tapasztalható eljárása a szokásjog által számára kiszabott utat mégis túllépte, ahogy a kötet szerzője megfogalmazta: „ekkor még csak 1751-et írtunk, s nem 1767-et”.91 Újabban Szíjártó kutatásainak fókuszába a diéták résztvevői és a vármegyei elit strukturálódása, illetve a diéta kulturális reprezentációi (ceremóniák, diétái beszédek) kerültek.92 Azonosította felszólalásaik száma alapján az 1751. évi országgyűlés alsótáblájának ellenzéki és kormánypárti hangadóit is.93 Szíjártó István a század közepi diéták történetével kapcsolatban két párhuzamos politika- és társadalomtörténeti folyamatot vázolt fel.94 Egyfelől a század elején a politikai paletta még a felekezeti törésvonalak mentén polarizálódott (úgynevezett rendi konfesszionalizmus), majd a század közepére fő vitatémává a pénzügyi és az alkotmányos problémák (például adókérdés és a rendi kiváltságok ügye) váltak. Az 1751., illetve az 1764-1765. évi országgyűlés képez egy korszakhatárt a rendiség történetében, amitől fogva az alkotmányos rendiség kérdései uralják a diétái küzdőteret.95 Másfelől a vármegyei követküldési gyakorlat vizsgálata alapján felállíthatóvá vált egy másik periodizáció aszerint, hogy a vármegyét vezető benepossessionati mikortól kezdett törekedni - a partikuláris-helyi sérelmek hangoztatásán túl - az országos politika erőteljesebb befolyásolására. Ennek alapján a szerző megállapította, hogy a folyamat néhány vármegyében érezhetően a század közepétől, nevezetesen az 1741. és 1751. évi országgyűlés idejétől mutatható ki.96 A magyar országgyűlés fejlődését „hosszú időtartamban”, az 1608-1918 közti időszakban mutatja be Jean Bérenger és Kecskeméti Károly 2005-ben először franciául, majd három évvel később magyarul is megjelent monográfiája. Az intézmény- és eseménytörténeti központú mű - magán viselve a braudeli inspiráció nyomait - hosszú távú struktúrákat, eredeti jellegzetességeket próbál 90 Szíjártó 2005. 247. 91 Szíjártó 2005.173. 92 Szíjártó 2006.; Szíjártó 2010. 455-466.; Szíjártó 2014a. 1273-1296.; Szíjártó 2012. 37-62.; Szíjártó 2016a. 93 Szíjártó 2009.93. 94 Erre: Szíjártó 2012. 60. 95 Szíjártó 2009. 87-101. 96 Főként somogyi példák alapján: Szíjártó 2006.140.; Szíjártó 2012.60. 3°
