Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
A diétai szereplők
Életrajzának rövid ismertetése végén a szakirodalomban öröklődő félreértésre is fel kell hívnom a figyelmet. Fényes Elek említi megyemonográfiájában, hogy Csuzy Gáspár 1764-ben Komárom vármegye főjegyzői tisztségére nyert kinevezést, majd 1765-ben (Nedeczky András helyére) a vármegye első alispánjává választották, amely tisztségét Fényes Elek monográfiája szerint 1772. augusztus 27-én bekövetkezett haláláig töltötte be.1410 A Komárom megyei hivatalviselő azonban unokaöccse, az azonos nevű Csuzy Gáspár (1737—1772) lehetett, aki Csuzy Imre és nagyjókai Farkas Julianna fia volt.1411 A család régi presztízsének és itteni birtokainak köszönhette-e a fiatalon elnyert Komárom megyei hivatalát vagy/és — kihasználva a Nádasdy Mihály főispán kiskorúságával bekövetkezett hatalmi vákuumot - szerzett pozíciót a megyében?1412 Talán a vármegyei hivatalviselő elithez kötődő családi kapcsolatai is segíthették gyors felemelkedését. Nagybátyja, Farkas Gáspár bécsi udvari kancelláriai referenssé lépett elő.1413 Apósa Tajnay Károly komáromi főjegyző, a vármegye 1751. évi diétára kiküldött követe volt.1414 A feltételezésekre további kutatások adhatnak választ. 1769-ben nevét a királyi táblai (érseki) ülnöki állásra pályázók között találjuk a Királyi Kúria uralkodóhoz intézett felterjesztésében, de a posztot (eddig ismeretlen okból) nem kapta meg.1415 Talán egyéni vagy családi presztízs-szerzés céljából próbálkozhatott a tisztség megszerzésével, amely - Sebők Richárd kutatásai szerint - a vármegyei alispánok számára a legkedveltebb, legkönnyebben elérhető, ám további előrelépéssel aligha kecsegtető hivatali mobilitási csatornát jelentett.1416 Összességében elmondható, hogy a kormányzat korábbiaknál erőteljesebb pénzügyi és alkotmánysértő jellegű követelései 1751-ben csak felerősítették az előző diétán csírájában már meglévő vármegyei ellenzéki ellenállást. Csuzy Gáspár esete is példázza azt a folyamatot, hogy az öntudatosodó jómódú köznemesség nemcsak a diétán került szembe a kormányzattal, hanem a vármegyei közéletben is szembe akart és tudott menni annak helyi képviselőivel. A többszintű (országos-regionális) pozícióharcnak egyaránt vannak vesztesei és nyertesei: a diétái követek mintegy harmada lépett tovább a központi kormányzat hivatalaiba. A többségnek azonban csak a meddő ellenzékiség vagy a látszólagos 1410 Fényes 1848. 59-60. 1411 A Daróczy Zoltán által készített családfákat tekintem ebben mérvadónak: RL B/15. Csuzy család. 1412 Fallenbüchl 1994. 76. és Fényes 1848. 59-60. 1413 Szíjártó 2017. 223-224. 1414 Szluha 2003.1. 272-273. 1415 MNL OL O 14 Representationes. 4. köt. (1765-1785) 87-88. p. Pest, 1769. június 15. 1416 Sebők 2016.954., 959-960. 282
