Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
A diétai szereplők
a következő diétára való halasztását követelte, arra hivatkozva, hogy nincs elegendő királyi rendelkezés a törvények megfogalmazásához. Végül a patthelyzetet az oldotta meg, hogy a királynő a diéta befejezését későbbre halasztotta.1394 Miért is szabadulhattak el ennyire az indulatok egy ilyen, első látásra technikainapirendinek tűnő kérdésében? Egyfelől jelzi a rendek félelmét attól az uralkodói törekvéstől, hogy a törvényalkotásból kihagyja a rendekkel való többszöri egyeztetést és a törvények meghozatalát uralkodói előjoggá teszi. Nevezetesen a rendek szerint nem lehet az uralkodói egyszeri resolutióit törvényalapanyagnak tekinteni, hanem másodszorra is szokás meghallgatni ezt követően a rendi sérelmeket. Másfelől a diétái szokásjog, a tractatus diaetalis hagyományát is érvként idézték céljaik elérése érdekében a rendek, miszerint az 1708., 1712. évi diéta is törvényhozatal nélkül oszlott fel, ezért idő hiányában ez a munka a következő országgyűlésre halasztható.1395 Az ellenzéki vezér és a Királyi Tábla egyik tagjának vitája mögött ezek a rendiséget megosztó közjogi kérdések feszülhettek. Felmerül a kérdés, hogy lehet-e efféle kiragadott, szélsőséges és kivételesnek tekinthető eseteknek általános tanulsága, esetleg magyarázó ereje. A történeti cselekvők heves vérmérsékletének jellemzésén túl megmutathatnak-e számunkra az efféle esetek valamit a diéta politikatörténetéből, az események logikájából? Talán ha mélyebbre, a hatalomgyakorlás lokális-regionális szintjére ásunk, közelebb kerülhetünk a válaszhoz, Csuzy az 1740-es évek második felétől táblabíróként Veszprém vármegye közéletében is aktív szerepet játszott a püspök-főispán, Padányi Biró Márton közéleti ellehetetlenítésében. Csuzy korábbi helyi közéleti presztízsét jól jelzi, hogy más hivatalra nem is aspirált - amiként ez más tekintélyes bene possessionatihoz tartozó családoknál szokásos volt -,1396 kizárólag az alispánira, erre viszont több tisztújításon (1742, 1745) is jelölték.1397 Mindszenty (Pehm) József Padányi-monográfiájában egyenesen reformátusnak tartotta a püspökkel való tudatos szembeszegülése miatt: 1745-ben például nem tette le a dekretális esküt a táblabíróvá választásakor, 1751-ben az országgyűlési követi napidíjakból kétszeres összeget vett föl, mint a megengedett, ezért a főispán eljárást indított 1394 MNL OL A 95 I. 20. köt. 1751. augusztus 11 -i ülés [oldalszámozás nélkül]; Arneth 1870. 214—215. Hozzátenném, hogy ennek az epizódnak eddig más naplóban nyomát nem találtam, ám Csuzy eddigi politikai megnyilatkozásai tükrében nem kérdőjelezhető meg az esemény megtörténte. 1395 OK 700.470. Diarium diaetae. 126. p. 1396 Somogy vármegyei példák alapján hasonló jelenségre mutatott rá: Szíjártó 2010.461-463. 1397 MNL VEML IV.l.a 144. köt. 23-24. p. 279
