Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Az 1751. évi országgyűlés szakirodalmi értékelése
Értékelésében mind a központi kormányzatot, mind az alsótáblai rendeket elmarasztalja, mondván, hogy alkujukban a nép és az ország kapta összehasonlíthatatlanul a legkevesebbet.7’ Rozgonyi János volt az első az ismertetett szerzők közül, aki a rendiség egyes társadalmi csoportjainak politikai törekvéseit is felismerte az országgyűlés történetében, ám szerepük mélyebb elemzésével, elhelyezésükkel a század politikatörténeti tablóján még adós maradt. A főrendekre, mint a királyi akarat kiszolgálóira tekint a szerző, akik nem látták át, hogy a „rendi alkotmányt” tovább is lehetne fejleszteni. Úgy vélte, hogy a „közép- és alsónemesi osztály” elnyomásával Magyarország a Monarchia „közönséges tartományává” süllyedését is elősegíti. A diéta törvényhozó munkáját is elégtelennek ítéli nemzeti szempontból, mondván, ezekben „kevés a magyarság számára valóban positivus értékkel bíró engedmény”.75 76 Megállapítja, hogy a diéta igazi feladatát, vagyis a törvényhozást nem teljesítette, mivel a diéta eredményességét a törvények számában mérte, amely téren az 1751. évi országgyűlés még a tíz évvel korábbit is alulmúlta. Ennek ellenére úgy gondolta, hogy a rendek és az uralkodó közti alku kimunkálásában mégis volt jelentősége az országgyűlésnek, így az adóemelés, a nádorválasztás és a szabad királyi városok becikkelyezésének kérdésében.77 Az 1945 utáni időszak nagy összefoglaló történeti szintézisébe, az úgynevezett tízkötetes Magyarország történetébe Ember Győző (1909—1994) írta a 18. századi diétákkal foglalkozó részt. Értékelésében aszerint tette mérlegre a Habsburg-kormányzat politikáját, és a rendiség, illetve egyes rétegeinek törekvéseit, hogy mennyire képviselték a társadalmi haladás ideáit, röviden: felkaroltak-e, és mennyiben érvényesítettek a diétán reformgondolatokat. Ember Győző a rendiség egyes társadalmi csoportjainak törekvéseit is felismerte a diéták eseménytörténetében. A század elejének — az 1712—1715., illetve az 1722—1723. évi diétán jelentkező — főnemesi vezetésű reformmozgalma 1741-re teljesen elhalt, ezután az abszolút királyi hatalom az országgyűlésen kívül, kormányhatóságai útján próbálkozott a reformok bevezetésével.78 Szerinte az 1751. évi diétán továbbra is a kormányzathoz hű főnemesség játszotta a vezető szerepet, 75 Rozgonyi 1944. 58. A kormányzat jobbágyvédő politikájának értékelésében nagyban támaszkodott Ember Győző és Szabó Dezső 1933-ban napvilágot látott munkáira: Ember 1933. és Szabó 1933. 76 Uo.: „»Item tempora mutantur« — int figyelmeztető ujjal állva lelki szemönk előtt a történet szelleme, ha honalapító István király tömör, nehéz veretű, országmentő törvényeinek és diétánk articulusainak párhuzamára gondolunk”. 77 Rozgonyi 1944. 52. Idézi egy diéta végén keltezett, annak kudarcát érzékeltető magánlevelét, miszerint: „ez az országgyűlés ismertette meg velem az embereket” („dieser Landtag hat mich die Leute kennen lernen”). 78 Ember 1989. 391-434., különösen 424-425. 27
