Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Az 1751. évi országgyűlés szakirodalmi értékelése
de a köznemesi ellenzék eközben már-már a diéta rendjének felbomlasztására törekedett, bár ekkor még sikertelenül. A főrendek csak az 1764-1765. évi diétán - az előterjesztett reformok fenyegetésétől környékezve - kerültek (rövid időre) a vármegyei követek által képviselt köznemesi ellenzékkel egy táborba.79 Lanyha törvényhozói munkája miatt — Rozgonyihoz hasonlóan — Embernél is negatív minősítést kap az országgyűlés: Mária Terézia országgyűlései közül nemcsak ekkor született a legkevesebb törvény (szám szerint 41), de ezek tárgyukban sem tükröztek reformgondolatokat, illetve csekély számban foglalkoznak (az 1741. évi diétához képest) az ország kormányzati önállóságának kérdésével.80 Kosáry Domokos (1913-2007) több művében említésszerűen foglalkozott az 1751. évi diéta eseményeivel és hatásával. Nemcsak a 18. századi magyar művelődéstörténet összegző monográfiájában érintette az 1754. évi vámrendelet kapcsán,81 hanem a Magyarok Európában népszerűsítő jellegű sorozat általa írt, Újjáépítés és polgárosodás 1711-1867 című könyvében is értekezett erről.82 Alapvetően ebben is Eckhart állításait vette át arról, hogy a Haugwitz-reformok utáni időszakban a Lajtán innen is „Bécs szerette volna az ország erőforrásait jobban hasznosítani és rést törni a nemesi adómentességen”.83 Elődjével szemben azonban ő már nem mentegeti a magyar rendeket semmilyen tekintetben sem. Több összefoglalójában érintette a diétát if). Barta János, aki Magyarország Habsburg Monarchiába való betagolásának egy fontos, de kevéssé sikeres fázisaként értékeli a diétát. Művében úgy foglalt állást az országgyűléssel kapcsolatban, hogy Mária Terézia - a rendekkel való viszonyának diétán tapasztalható megromlását követően - Magyarország Monarchiába való beolvasztását továbbra is folytatni kívánta, csak más eszközökkel. Ezután azonban nem politikai és adóügyi téren, mivel itt szigorú törvények kötötték, hanem gazdasági téren (például vámszabályzatok révén) hozott reformokkal törekedett céljait elérni. Az országgyűlés mindkét fél számára csalódást okozott. A diéta tapasztalatainak hatására a magyar rendek leszámoltak azon illúzióikkal, hogy az 1741-es nagyvonalú felajánlásukra hivatkozva újabb külön kedvezményeket csikarjanak ki a maguk számára, a királynő pedig belátta, hogy a magyar nemesség sokszor emlegetett hűsége nem terjed ki az anyagi áldozatvállalásra, a kiváltságaikról való lemondásra. A vám- és kereskedelmi sérelmek orvoslását Mária Terézia megígérte ugyan, de végül ebből nem született törvény, a királynő saját szája 79 Ember 1989.428-429. 80 Ember 1989.425-426. 81 KosAry 1980. 30-34. 82 Kosáry 1990. 83 Kosáry 1990. 50. 28
