Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
A diétai szereplők
rendelkező világi köznemesekre fordítjuk figyelmünket.1303 Itt is szinte teljesen dominálnak az ország északi területének vármegyéi. Viszonylag erős (15%-nál nagyobb részesedésű) volt a „nagy középbirtok” jó pár olyan megyében, amelynek követei aktív (főként ellenzéki) szónoki tevékenységet folytattak a diétán (Zemplén, Borsod, Nógrád, Veszprém), de az ellenzék másod-, harmadvonala, illetve a „hallgatag ellenzékiek” megyéi is képviseltetve vannak ebben a kategóriában (Ugocsa, Szatmár, Szabolcs).1304 Pest megye nemesi társadalmának részesedése (12%) átlag alatti ebben a kategóriában, de aktív kormánypárti követe, Prónay Gábor Turóc megyéből származott, amely a benepossessionati egyik bástyája volt a birtokállományból való részarányát tekintve (27,2%).130S A 100-1000 hold közötti középbirtokosok kisebb arányban, de jelen voltak az előbb emlegetett megyékben is.1306 Hozzájuk képest a nyugat-magyarországi „billegő” és kormánypárti véleményű megyékben a nagybirtok erőteljes túlsúlya jellemezte az úrbéres birtokstruktúrát, ezért itt a két előbb említett kategóriába tartozók aránya alacsony volt (Baranya, Esztergom, Komárom, Moson, Pozsony, Sopron, Zala).1307 Az ugyancsak ingadozó álláspontú Vas megye viszonyai egyfajta határhelyzetet mutatnak: a világi nagybirtok dominált (56,9%-kal), de a középbirtok részesedése sem volt elhanyagolható (14,8%).1308 Számos megye van ezek között, ahol nagyszámú kis- és töredékbirtokos nemesség, illetve kurialista élt, de ezek politikai tényezőként még nem jöhettek számításba.1309 A másik póluson azok a megyék helyezkedtek el, ahol csak túlnyomóan kamarai és világi nagybirtokok 1303 Ez az ő fogalomhasználatában a közép- és nagybirtok határán álló „nagy közébirtokosok”, ill. a „középbirtokosok” kategóriáját jelenti Erre: Fónagy 1999. 1155. 1304 Uo. 1179—1180. Ez a részesedés Zemplénben 27,2%, Borsodban 18,8%, Nógrádban 23,3%, Veszprémben 15,1% volt. Az országban Ugocsában volt a legjelentősebb az arányuk (36,6%), bár itt az egyetlen jómódú birtokos család éppen egy elszegényedett mágnáscsalád, a báró Perényiek voltak. Emellett még Szatmárban (21%), Szabolcsban (22%) volt hasonlóan magas a jómódú középbirtok aránya. 1305 Uo. 1174-1175., 1178., 1180. 1306 Uo. 1182. Zemplén (17,9%), Borsod (14,6%), Nógrád (25,1%), Veszprém (8,3%), Ugocsa (37%), Szatmár (22,3%), Szabolcs (15,9%). 1307 Uo. 1174-1175., 1178. 1308 Uo. 1180., 1182. 1309 Ez a török pusztítástól jobban megkímélt országrészekben volt jellemző. Nagyszámú, de csekély vagyonú kisbirtokos (100 holdon aluli úrbéres birtokú) nemesi réteg élt a nyugat-dunántúli megyék egy részében (Zala, Vas, Sopron). Ehhez képest Eszakkelet-Magyarországon nemcsak lélekszámúkat tekintve alkottak jelentős csoportot, de az országos átlag felett részesedtek az úrbéres földekből (pl. Abaúj, Szabolcs, Szatmár, Bereg, Máramaros). Bizonyos észak-magyarországi megyékben is viszonylag nagy volt a részesedésük (Gömör, Liptó). Ld: Felhő 1970. 31., 274., 370.; Fónagy 1999. 1183-1184. 2Ó2
