Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
A diétai szereplők
közül négy határozott ellenzéki szerepet (Bars, Nógrád, Veszprém, Zemplén) vitt, egy egyértelműen kormánypárti (Sopron) követet küldött a diétára.1298 Érdekes változást mutat, hogy 1728-ban még az adóemelést támogató öt vármegye között ott van az 1751-ben már a két ellenzéki „vezérvármegyének” számító Győr és Veszprém. (Míg 1834-ben Győr reformpárti, vagyis ellenzéki, addig Veszprém változó politikai véleményt képviselt.) Az északkelet-magyarországi, nagy lélekszámú nemességgel bíró vármegyék a 18. században még általában ellenzéki magatartást mutattak - habár egyre passzívabbat -, a reformkorra azonban egész soruk válik ingadozó vagy változó álláspontúvá (Zemplén, Abaúj, Sáros) vagy éppen kormánypártivá (Bereg, Gömör, Máramaros).1299 Pest megye követei ugyanúgy ingadozó vagy megosztott magatartást mutattak végig az egész korszakban: képviselői 1728-ban ellenzékiek, 1751-ben a két követ közül az egyik kormánypárti, a másik mérsékelt ellenzéki, 1764—1765-ben inkább ismét az oppozíció oldalán állnak, mig 1834-ben változó álláspontú megyeként tűnt fel. Csak ezután válhatott a megye egyértelműen vezérvármegyévé.1300 Összességében meglepő, hogy 1834-re (1751-hez képest) ingadozó álláspontúakká váltak a reformok kérdésében a korábban ellenzéki magatartású megyékből jó néhányan, így Veszprém, Nyitra, Sáros, Zemplén. E hosszú időtartamban megmutatkozó jelenségek okainak mélyebb feltárása szétfeszítené e munka terjedelmi-tematikai kereteit, ám jeleznem kell, hogy a reformkorral foglalkozó szakirodalomban nem ismeretlen a probléma.1301 Felállítható egyfajta összefüggés az illető megyék diétái politikai aktivitása és birtokstruktúrája között. Erre legkézenfekvőbb és időben a legközelebbi forrást a Mária Terézia korabeli úrbérrendezés kapcsán készült úrbéres birtokok összeírása nyújtja, amely 1767-1770 között készült.1302 Feltevésem szerint azon megyék voltak a politikailag a legaktívabbak a század közepi országgyűlésen, ahol a vármegyei adminisztrációhoz leginkább kötődő benepossesrionati részesedése az úrbéres birtokállományból (a nagybirtokkal, az egyházi birtokkal, illetve a kincstári birtokkal szemben) a legkiemelkedőbb volt. Fónagy Zoltán kategorizálását figyelembe véve elsősorban az 100-1000, 1000-5000 úrbéres holdnyi birtokkal 1298 Soós 2007.114. 1299 Szíjártó 2006. 183. 1834-re a tiszai megyék közül három megye lett egyértelműen konzervatívkormánypárti, Bereg és Máramaros mellett Gömör a harmadik. 1300 Nagy 2012c. 111-112. 1301 Az egyes megyék politikai állásfoglalását az 1832-1848 közötti periódusban áttekintette és több ponton módosította a Gergely András által felvázolt képet: Kecskeméti 2008. 66-67., 312-315, 322-327. 1302 Fónagy 2013. CD-ROM és erről készült feldolgozás: Fónagy 1999.
