Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
A diétai szereplők
során a kormányzat törvénytelennek tekintett adópátense és újoncozása miatt a legkitartóbban tiltakoztak.1293 Ugyanígy hasznos lehet ezen eredmények öszszevetése Gergely András az 1834. évi diéta idején a reformokat ellenző és támogató megyékről szóló térképével.1294 Fel kell hívnom azonban a figyelmet arra, hogy a reformkorra a kormánypárti-ellenzéki kifejezések mögötti jelentéstartalom jelentősen módosult.1295 Hasonlóan fontos kiemelni azt, hogy 1751-re a vármegyei követek feletti közgyűlési ellenőrzés (a korábbiakhoz képes) nőtt, ám a követek még így is viszonylag szabadon alakíthatták ki politikai álláspontjukat, eltérve a megye intencióitól, főként a reformkorhoz képest, amikorra bevetté vált a követek rendszeres beszámoltatása is.1296 Az általam részben a pasquillusok alapján végrehajtott ellenzéki-kormánypárti típusú kategorizálás sok ponton önkényesnek tűnhet, ám a versek retorikájának megszokott értelmezését igyekszik követni. Megállapítható, hogy három időmetszetben (1728., 1751., 1834. év) biztosan ellenzéki álláspontot képviselt (1751-ben némi megingással) Pozsony, Bars, Nógrád, Zólyom, Borsod, Bihar és Szatmár megye, végig az egész korszakban határozottan a kormányzatot támogatta Baranya, Fejér és Esztergom vármegye. Vas vármegye követei - a pasquillus-idézetnek némileg ellentmondva - a vizsgált száz év mindhárom időmetszetében megosztottak vagy ingadozóak voltak.1297 A Soós István által vizsgált 1821—1823-as megyei ellenállás során legrenitensebbeknek mutatkozó hat megye halmaza is feltűnő átfedést mutat az 1751-es diéta hangadó követek által képviselt megyéinek csoportjával: ezek 1293 Soós 2007.113-114. 1294 Mindkét időmetszetre vonatkozó térképet közli: Szíjártó 2005. 611-612. (1-2. térkép); az 1834. évi térképre: Gergely 1980. 725. (A reformokat ellenző és támogató megyék 1834-ben c. térképvázlat.) 1295 Míg a 18. században a kormányzat támogatása magában foglalhatta az újítások (vagyis reformok) elfogadását is, addig az ellenzékiség többnyire az ország birodalmon belüli önállóságának és a rendi kiváltságoknak a védelmét jelentette. Míg a reformkorra, az 1830-1840-es évekre az ellenzék - áthatva a felvilágosodás és liberalizmus eszmerendszerével - már a kormányzattal szemben a korszerű reformok gondolatát képviselte, addig a kormányzat országgyűlési támogatói velük szemben defenzívába szorultak, de előjogaik védelmében számíthattak az udvar támogatására. Minderre: Kecskeméti 2008. 21., 66-67. 1296 Véleményem szerint éppen ezért kell átmeneti korszaknak tekintenünk 1751-et, ami a követküldési gyakorlatot illeti. A megyék - mint vizsgálati egységek - mellett ezért lehet létjogosultsága az egyes személyekre és politikusgenerációkra koncentráló kutatásnak. 1297 Megosztott/ingadozó, vagyis változó állásfoglalásnak nemcsak a két követ közti véleménykülönbséget tartom, hanem egy országgyűlés különböző időszakaiban, különböző kérdéseiben való eltérő előjelű (kormánypárti vagy ellenzéki) véleménynyilvánítást értem: pl. 1751-ben Adelffy Antal az országgyűlési naplók szerint az adóvitában az emelés mellett tört lándzsát, ám a pasquillusok az ellenzékiek közt említik őt és vármegyéjét. 2ÓO
