Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
A diétai szereplők
Kitekintve a választott korszakból azt látjuk, hogy a hivatal megszerzése mint politikai motiváció még a reformkorban is csökkenő mértékben, de befolyásolta a megyei követek közéleti magatartását. Annak ellenére, hogy - a rendiség és a kormányzat egyre fokozódó ellentéte következtében — az elvhűség, mint a rendi ellenzékiség, a felvilágosodás, vagy éppen a liberalizmus értékrendje fokozatosan szorította ki ezt a típusú mentalitást. A közéleti pálfordulások légkörét idézi meg Pulszky Ferenc visszaemlékezése az 1830-as évek viszonyaira: „[...] azt hitték még nálunk, hogy a hivatal oly csáberővel bír, melynek ellenállni nem lehet. Hiszen az öreg Beniczky is úgy tanította Lajos öccsét: opponálni jó, alispánnak lenni jó, követnek lenni jó, liberális beszédeket tartani jó, de akkor vess bukkfencet öcsém, akár a kerületi táblához. Akár a konzíliumhoz, akár a kúriához, ezt teszi az okos ember”.1266 A Magyar Királyság „politikai térképe" 1751-ben A kora újkori magyar rendiség „politikai földrajzának”, vagyis a résztvevők származási vagy a megbízó testület földrajzi helye szerinti politikai besorolására eddig kevesen vállalkoztak. A 18. század közepi német Reichstag kutatói szerint a Habsburgokhoz lojálisak a birodalom délnyugati, déli részéből származó (főként katolikus) rendek voltak, a közép- és észak-németországi (zömmel protestáns lakosságú) területek pedig hagyományosan a dinasztia ellenfeleit, a Hohenzollerneket támogatták.1267 A magyar történetírásban is vannak hasonlóan rögzült, a „politikai attitűdök” hosszú időtartamban való érvényességén alapuló előfeltevések. Például az északkelet-magyarországi, vagyis a tiszai (tiszántúli és Tiszán inneni) vármegyék ellenzéki szerepe a kora újkor századaival kapcsolatban a magyar történetírásban gyakran ismétlődő, de alapkutatásokkal kevésbé tisztázott szakirodalmi toposz.1268 1266 Idézi: Miskolczy 2006. 32-33. 1267 Rohrschneider 2015. 116. 1268 A 17. század eleji Habsburg-ellenes, korábban úgynevezett rendi-függetlenséginek nevezett küzdelmekben játszott szerepükre: Nagy 1985. 35—47. A 17. századi országgyűlési követküldési gyakorlatra, a meghívottak listáinak közlésével: Guszarova 1999. 3-22.-, Guszarova 2005. 93-148. A felső-magyarországi vármegyei birtokos nemesség 17. század közepi országos politikai szerepére: Horváth 2011. 313-325. A tiszai protestáns vármegyék követeinek 18. századi ellenzéki szerepére: Szíjártó 2005. 181-184. Az 1751. évi diétán résztvevő vármegyei követek csoportjára: Nagy 2015. 75-102. A régió nemesi társadalmának jellegzetes vonásaira, különösen az északkeleti vármegyékben az arisztokrata és birtokos nemesi családok között továbbélő familiárisi-kliensi kapcsolatokra: H. Balázs 1987.130.
