Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
A diétai szereplők
Esetünkben a naplók és a pasquillusok, illetve a követi levelezések alapján az 1751. évi országgyűlés a vármegyék állásfoglalásait ábrázoló teljes politikai térképének összeállítása igen nehéz, szinte lehetetlen feladat. Ennek ellenére az adóemeléssel és a szabad királyi városok becikkelyezése, illetve az indigenák kapcsán támadt vitákkal kapcsolatos fejezetek alapján mégis kísérletet teszek egy ilyen jellegű összesítő térkép összeállítására. Nemcsak az egyes vitákban elfoglalt pozíció lehetett más és más, de a vármegyék két követe között még egyes kérdésekben is vélemény- és álláspontkülönbség volt megfigyelhető. Sőt, egyes vármegyék nyilvános véleményét nem ismerjük, ám fennmaradt levelezésük segíthet politikai pozíciójuk megállapításában. Ennek alapján néhány alapelvet jelöltem ki:- ha kettőnél többször nyilvánítottak véleményt egy adott törvényhatóság követei és az érveléseik között többségben voltak a kormánypárti jellegűek, akkor azt a megyét kormánypárti megyeként könyveltem el;- ha kettőnél többször nyilvánítottak véleményt egy adott törvényhatóság követei és az érveléseik között többségben voltak az ellenzéki szellemiségűek, akkor azt a megyét ellenzéki megyeként könyveltem el;- elsődlegesen az adóvitában felhozott érveléseket értékeltem, mivel ezek a viták vonták meg a legélesebben a kormányzat és az ellenzéke között húzódó határvonalakat. Ennek a képnek az árnyalására még a szabad királyi városok és az indigenátusok vitája során tett állásfoglalásokat is felhasználtam a térképhez, mivel ezek is a rendiség egészét elvben vagy gyakorlatban érintő országos problémákhoz kapcsolódtak.- a dokumentálható „átállások” külön kategóriát képeznek, azon eredetileg ellenzéki vármegyék esetében, amelyeknek a követei egy adott időponttól kezdve konzekvensen kormányzatot támogató retorikát alkalmaztak;- felvettem azokat a megyéket is az ábrázolásba, amelyek csak egyszer nyilvánítottak véleményt,- „a lokális érdekvédők” csoportjába azok a megyék kerültek be, akiknek a véleménynyilvánításai időbeli-logikai rend nélkül egyszer ellenzékinek, egyszer kormánypártinak tűnnek, ám retorikájuk a helyi, megyei sérelmek felemlegetésén alapszik,- van egy olyan csoport is, amely az adókérdésben a kormányzatot támogatta, ám a szabad királyi városok becikkelyezése kapcsán - helyi érdekeltsége miatt — mégis ellenzéki álláspontra helyezkedett,- a vármegyei követek egy jelentős része - a jelenleg feldolgozott naplók és pasquillusok alapján - nyilvánosan nem adott hangot véleményének, ám más kevésbé objektív forrásból (például a küldővel való levelezésből) és a későbbi
