Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Az 1751. évi országgyűlés szakirodalmi értékelése
gondolata egyaránt motiválta Mária Teréziát „a magyar iparos és polgári osztály tönkretételét” és a „magyar mezőgazdaság fejlődésének visszavetését” célzó diszkriminatív vámszabályozás meghozatalában.59 A 19-20. század fordulójának nagy pozitivista történetkutatói felbuzdulása forrásfeltáró, forráskiadó munkák sorát érlelte ki magából. Nemcsak országos szintű politikatörténeti vonatkozású művek, de számos hely- és egyháztörténeti munka is megjelent. Sajátos ötvöződése volt a mikro- és makroszintű történeti érdeklődés találkozásának Hornig Károly veszprémi püspök forráskiadványa elődjének, Padányi Biró Mártonnak az 1751. évi országgyűlésen született naplójáról. A kötet valójában Padányi Biró 1751-1758 között vezetett naplója - a szerkesztő ítélete szerint - legérdekesebb részeinek tartalmi kivonatát tartalmazza. A diéta eseményein kívül a szerző-szerkesztő feldolgozta és teljes szöveggel kiadta Biró Márton Veszprém vármegyei főispánsága idején hivatali visszaélései kapcsán keletkezett vizsgálati iratokat, továbbá közölte Johann Christoph Bartenstein báró titkárnak az országgyűlés alatt Mária Teréziához intézett, a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchivban található leveleit, előterjesztéseit. A kiadvány jelentősége, hogy egyfelől a felsőtábla (a hivatalos naplók által nem igazán tárgyalt) eseményeire, illetve a főpapság e jelentős alakjának politikai szerepére világított rá, másfelől Bartenstein leveleinek kiadásával a bécsi kormányzati szándékok és elképzelések — a magyarországi levéltári forrásokhoz képest - új szemszögű megismerését tette lehetővé.60 A Magyarország mint osztrák gyarmat tézist később Eckhart Ferenc (1885—1957), A bécsi udvar gazdasági politikája Magyarországon Mária Terézia korában című 1922-ben megjelent művében fejlesztette tovább.61 Eckhart a bécsi Hofkammerarchiv levéltárosaként nagyszámú, addig ismeretlen pénzügyi és kereskedelemügyi jellegű forrásanyaghoz fért hozzá, amelyek segítségével meggyőzően tárta fel az újkori magyar gazdaságtörténet egyik vitatott kérdéskörét. Feltevése szerint Magyarország 19—20. századi gazdasági-társadalmi fejlődésbeli elmaradásának oka Mária Terézia gazdaságpolitikája és az „elavult rendi alkotmány” volt. Eckhart a Magyarországra nézve hátrányos következményekkel járó 1754. évi vámrendelet közvetlen előzményeként a Kereskedelmi Főigazgatóság és a Magyar Kancellária közt az új vámtarifa bevezetéséről lefolytatott 1751. évi tárgyalásokat és az 1751. évi országgyűlés ellenállását is megemlíti.62 A szerző 59 Marczali 1898. 320-325., különösen 323—325. és Marczali 1884. Marczali hatásáról a magyar történetírásra: Gunst 1983. 72., 120-121. 60 Hornig 1903. 61 Eckhart 1922 62 Eckhart 1922.45-46. 24
