Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)

Az 1751. évi országgyűlés szakirodalmi értékelése

- Marczali előadásával ellentétben - kiemelte a diétától kért adóemelés kapcsán, hogy a királynő „az 1751. évi országgyűlés összehívásakor gondolhatott arra, hogy az új adóteherből sikerülni fog legalább egy részt a nemesi birtokra hárítani”, ám ezt a feltételezését forrásokkal nem támasztotta alá.63

A két háború közötti időszak nagy hatású történészének, Szekfű Gyulának (1883-1955) a Hóman Bálinttal közösen szerkesztett és írt Magyar történetének 1931-ben napvilágot látott 18. századi kötetében röviden említésre került a diéta. A szerző a 700000 forintos adóemelés kapcsán kiemelte, hogy „ez újabb öszszeget is egészében a jobbágyság vállaira helyezték [mármint a rendek - N. J.]; a nemesi privilégium megszüntetése szóba sem került”. Szekfű narrációjában két legfontosabb történetpolitikai ideája - ahogyan Monostori Imre nevezi -, az egyensúly és a kompromisszum elve kimutatható ekkor a rendek és az uralkodó részéről tett engedményekben: a rendek hozzájárultak az adóemeléshez, Mária Terézia pedig végleg lemondott a Haugwitz-reformok magyarországi bevezetéséről.64 Szekfű szerint 1750 táján, a Haugwitz-reformoktól válik szét markánsan a két birodalomfél, Ausztria és Magyarország eltérő társadalomfejlődése és adminisztratív kezelése. Míg a nyugati birodalomfélben a nemesség önként lemondott adómentességéről, és a meginduló társadalmi-gazdaságiállamigazgatási modernizáció révén „megkezdődik a társadalom demokratizálódási folyamata”, addig Magyarországon fennmaradt a nemesi adómentesség és a rendi intézmények túlsúlya.65 A két birodalomfél politikai intézményeinek különállása Szekfű szerint az 1867-es kiegyezést készítette elő.66 Paradox módon tehát a rendek elavult közjogi berendezkedéshez való görcsös ragaszkodása hoszszú távon hozzájárult Magyarország Habsburg Monarchián belüli önállóságának megőrzéséhez.67 A szerző Mária Terézia Magyarországot diszkriminatívan érintő gazdaságpolitikai intézkedéseinek előzményeként megemlíti a nemesség adómentességéhez ragaszkodó magatartását, valamint az 1751. és az 1764-1765.

63 Eckhart 1922.254.

64 Monostori 1994.107.

65 Szekfű é. n. 262—263.: „Igazában ekkor kezdődik Magyarország és az ausztriai tartományok kétféle kezelése, mely száz év múlva a dualizmusban nyert törvényszerű formát; azt hiszem azonban, hogy ennél fontosabb (és igazabb is, hiszen a két államterület mindig különböző elvek szerint kellett kormányozni) az a megállapítás, hogy az ausztriai nemesi előjogok e legelső háttérbeszorításával ott már most megkezdődik a társadalom demokratizálódási folyamata, s így a monarchia két felének társadalmi struktúrájában észlelhető különbségek már itt kezdenek kialakulni.”

66 A korabeli reformok hosszú távú hatására: Uo. és Walter 1958. 70., Szíjártó 2005. 244., 246.

67 Szekfű é. n. 267.: „A rendek éberen őrködtek személyes előjogaik felett, ragaszkodtak az áthagyományozott, most már ősinek tetsző »avitának« nevezett közjogi berendezkedésekhez, de hogy új tartalmat adjanak nekik, ez távol állott gondolkodásuktól.”