Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Az 1751. évi országgyűlés szakirodalmi értékelése
± A dualizmus korának nemzeti-függetlenségi látószögét kritikusan érvényesítette a magyar törvényhozás múltját feldolgozó többkötetes összefoglalójában Máriássy Béla, egykori függetlenségi párti országgyűlési képviselő. Máriássy szerint Mária Terézia nemcsak az adóemelést, hanem - szóhasználata szerint - a „katonaváltság”-ot, „felkelési váltság”-ot, vagyis a nemesi felkelés pénzbeli megváltását akarta a magyar rendekkel elfogadtatni. A szerző a magyar rendeket is elítélte kicsinyes, kiváltságféltő magatartásuk miatt, akik az ország egészét érintő lényegi kérdésekben (például vám- és kereskedelemügy) már nem álltak ki a nemzeti érdekek mellett.54 55 Az uralkodónő reformtörekvéseit a szerző szerint a magyar rendek adómentességi privilégiumát féltő magatartása akadályozta meg, ezért végül a reformok kérdése nem is szerepelt a diéta hivatalos napirendjén.ss A nemesi felkelés reformjának 1751-ben felvetődött kérdése ezután már csak búvópatakszerűen bukkan felszínre Máriássy nyomán a szakirodalomban.56 Sokoldalú érdeklődése ellenére a 18. század kutatásában érte el a legnagyobb eredményeket Marczali Henrik (1856-1940), aki a budapesti tudományegyetem első professzionális történészi képzettségű tanára volt. A Szilágyi Sándor szerkesztette A magyar nemzet története című tízkötetes Magyarország-történetbe ő írta az 1711-1815 közti korszakot feldolgozó, 1898-ban megjelent VIII. kötetet. Művéhez felhasználta Mária Terézia — Arneth által kiadott — két 1750—1751- es emlékiratát, amelyek alapján rámutatott, hogy Mária Terézia a magyar rendek kiváltságait tiszteletben kívánta tartani, ezért sem vezette be a Haugwitzreformokat Magyarországon.57 Az országgyűlésen az újonnan adományozott szabad királyi városi kiváltságok becikkelyezése és az adóemelés kapcsán kirobbant vitában a rendek alkotmányvédő és törvénytisztelő magatartását Marczali nagyra értékelte, ám látta azt az ellentmondást is, hogy a reformok a rendektől nem, hanem csak az uralkodótól remélhetők. Mária Terézia és tanácsosai a diéta kudarcából okulva, mindent elkövettek a későbbiekben azért, hogy az országos közhangulatot a reformok irányába tereljék (ld. például Pálffy Miklós kancellár 1758-as emlékiratát).58 Árnyalt bemutatást kap összefoglalójában az 1754-1755. évi vámrendelet, amelynek előzményeként utalt az 1751. évi országgyűlésre. A szerző szerint a rendeknek a diétán a királynővel szemben tanúsított szinte ellenséges magatartása, illetve a magyar nemesi kiváltságok ellensúlyozásának 54 Máriássy 1888. 199. Jól jellemzi ezt a látásmódot az, hogy Mária Terézia korának országgyűlési résztvevőit „csak közönséges szavazógépekként” aposztrofálja. 55 Máriássy 1888.161-162. 56 Szíjártó 2005. 247. (427. lapalji j.) 57 Arneth 1871a. 267-354. 58 Marczali 1898. 277-285., értékelése 284-285. 23
