Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Az 1751. évi országgyűlés szakirodalmi értékelése
a Historia critica regum Hungariae-ra.4í Horváth Mihály 16—18. századi kötetei kapcsán Gunst Péter is megállapította, hogy a nemesség saját rendi érdekeinek védelmezőjéből az ő tollán alakult át végérvényesen az ország függetlenségének védőbástyájává.43 44 Értékelésében az ország jogait és önállóságát joggal féltő magyar rendiség áll szemben a pénzügyi zavarba került, és az osztrák tartományok érdekeit képviselő királynővel.45 Horváth értékelése szerint Mária Terézia a diétán a kívánt adóemelést nem kapta meg, és a rendek sem bántak vele illendően, ezért - a magyar rendek erejét hallgatólagosan elismerve - az országgyűlést tizenhárom évig nem is hívta össze. Horváth elmarasztalja az uralkodói politikát abban is, hogy a királynő az idegen érdekeket képviselő kormányszékekkel rendeleti úton próbálta bevezettetni a szükséges reformokat, ahelyett, hogy az országgyűlési törvények által, „a nemzet hozzájárulásával” alkotmányos úton tette volna ugyanezt.46 Miközben Magyarországon Horváth Mihály sorra adta közre liberális szellemű és mérsékelt függetlenségi szellemet tükröző országtörténetét, addig Bécsben Alfred Ritter von Arneth47 (1819-1897) jelentetett meg Mária Terézia korát feldolgozó, 1863 és 1879 között megjelenő nagyszabású tízkötetes monográfia-sorozatot. Arneth a Habsburg Monarchia államalakulatának történetét írta meg, Mária Terézia személyét állítva narratívája középpontjába. Műve a dinasztikus történetírás egyik kései darabja: a német egységben vezető szerepre hivatott Ausztria történeti hivatásának igazolása, és egyik legdicsőségesebb korszakának felmutatása is egyben.48 Arneth narratívájában Magyarország csak az egyik legtekintélyesebb, de rebellis tartomány szerepét kapta: az 1751. évi országgyűlési eseményeket tárgyaló negyedik kötet 1870-ben jelent meg. Ebben a szerző elsőként ismerteti — a korabeli és későbbi Magyarország-történeteknél 43 Katona történeti művei 1778 és 1801 között jelentek meg nyomtatásban, latinul, 41 kötetben. Az 1751. évi diétáról kiadványsorozata 1800-ban megjelent 39. kötetében írt. Ebben döntően kéziratos országgyűlési iratokat (feliratokat, leiratokat, sérelmi listákat) adott közre részben teljesen átírt szövegek, részben kivonatok és szerzői kommentárok formájában. Mindezek alapján megállapítható, hogy műve nem lép túl az események leírásán, és az ok-okozati összefüggések megállapításáig sem jut el. Színtelen és nyugodt előadása mögött azonban felsejlik felekezeti érdeklődése és protestánsellenessége, amikor arról ír, hogy a nem katolikusok az országgyűlési üléseket ez alkalommal nem zavarták meg sérelmeik felhánytorgatásával, viszont az uralkodó kemény tiltásai ellenére külföldi uralkodókhoz is eljuttatták a porosz királytól kapott leveleiket. Erre: Katona 1800. 388-389.; Hóman 2002. 322-325. 44 Gunst 1995.136-137. 45 Horváth 1873. 299-309. 46 Horváth 1873. 311. 47 A bécsi Házi-, Udvari- és Állami Levéltár (Haus-, Hof- und Staatsarchiv) igazgatója. 48 Hochedlinger 2010. 314., 316. 21
