Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Az 1751. évi országgyűlés szakirodalmi értékelése
Az 1751. évi országgyűlés szakirodalmi értékelése A reformkorban, az 1830-as években mutatkozott először nagyobb társadalmi igény a műveltebb középrétegekben a hazai történelem alaposabb megismerése iránt, amelyet az aktuális politikai folyamatok is ösztönöztek. A liberális politikai küzdelmekhez történelmi előképeket kellett találni, fel kellett tárni az ország politikai és társadalmi elmaradottságának történelmi okait. A korabeli történetírás kiemelkedő alakjának, a Szemere-kormány egykori vallás- és közoktatásügyi miniszterének, Horváth Mihály Csanádi püspöknek (1809-1878) a történetírói pályája is ebben az évtizedben indult. 1841-ben jelentette meg a 16-19. századi fejleményeket feldolgozó monográfiáját. Ebben Magyarország gazdasági elmaradottságának okait kutatta. Feldolgozásában nagyban támaszkodott a diéták végzéseit tartalmazó magyar törvénytárra és az országgyűlések sérelmeire. Az 1751. évi diéta - egyébként Katona által már kiadott - sérelmei kapcsán hangsúlyozta, hogy Mária Terézia vámpolitikája a magyar kereskedelem fejlődését nagymértékben fékezte, mivel mindenben az osztrák örökös tartományoknak kedvezett.41 Horváth Mihály átvette és elterjesztette Berzeviczy Gergely és számos korabeli magyar közgazdász közismert tézisét a történeti szakirodalomban, hogy a Habsburg-ház Magyarországot gyarmati sorban tartja: iparának fejlesztését megakadályozza, mezőgazdasági termelését és bányászatát alárendeli a nyugati birodalomfél gazdasági érdekeinek.42 Tételét „az osztrák gyarmatosító politikáról” azután számos historikus utódja átvette, és alapkutatásokkal árnyalta azt (például Marczali Henrik, Szekfű Gyula, Eckhart Ferenc). Horváth Mihály az emigrációban írt hatkötetes, majd 1867-es hazatérése után nyolckötetessé bővitett összefoglaló Magyarország-történetének 1873-ban megjelent hetedik kötetében foglalkozott újra az 1751. évi diétával, immár a politika- és eseménytörténetre fektetve a hangsúlyt. E művében új, főként bécsi levéltári forrásokat felhasználva rendkívüli adatgazdagsággal határozza meg - az utókor számára is érvényesen - a diéta eseménytörténetének főbb csomópontjait: az adóemelés, a kereskedelemügyi sérelmek, a honfiúsított mágnások kérdését, illetve Győr, Komárom, Zombor és Újvidék szabad királyi városi címének becikkelyezése körül folyt vitát. Nagyban támaszkodhatott Katona István jezsuita történetíró korábbi, nagy forrásanyagot feldolgozó történeti művére, 41 Horváth 1841.156-161., különösen 161. 42 H. Balázs 2005. 255., 264. Következtetései az ekkoriban szárba szökkenő, Kossuth Lajos által elindított védegyleti mozgalom számára szolgáltattak történeti érvanyagot. Erre: Horváth 1986.10. 20
