Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Az adókérdés az 1751. évi diétán
mellett az alsótáblán a legelkötelezettebbek a káptalani követek voltak, akik közül ugyancsak kivált az esztergomi, egri, kalocsai, a győri és pozsonyi káptalan tagjaiból álló aktív, hangadó társaság.931 Míg a század elején a felekezeti kérdés, vagyis a protestánsok elleni küzdelem és a külföldről visszatelepedő szerzetesrendek kötötték le a klérus figyelmét, addig - miként a magyar politikai elit egészének esetében — a század közepére, 1751-re az adókérdés és a rendi kiváltságok ügye kerültek érdeklődésük homlokterébe.932 A felsőtábla a legtöbb esetben hagyományos szerepkörben, az uralkodói törekvések támogatójaként bukkant fel.933 Néhány naplórészlet tudósít a felsőtáblai tárgyalásokról, ezekből kiderült, hogy kik voltak a hangadók a főrendek között.934 A döntéshozatal tekintetében fontos változás, hogy a vármegyei követek dominanciáját fenyegető fejenkénti szavazásra - az ellenzéki vezérek tiltakozása miatt - az adóviták során már nem került sor, a döntéshozatal véleménynyilvánítással történt. A fejenkénti szavazást és ezzel összefüggésben az indigenák, illetve az új szabad királyi városok számának a növelését, — amit az uralkodó is támogatott - a vármegyei követek saját politikai dominanciájukra egyaránt veszélyes kormányzati lépésként értelmezték, ezért - ahol tehették - megakadályozták ezek érvényesítését.935 Az adóvitákról eszmetörténeti szinten megállapítható, hogy a legtöbb, a diétával kapcsolatos szövegben használt kulcsfogalom, retorikai eszköz és érvtípus a kor rendi beszédmódjai közül elsősorban a republikanizmuséba és a hagyományos sérelmi beszédmódba illeszkedik. A 18. század paquillus-irodalmában a republikanizmus nyelvének (vagy beszédmódjának) virulens jelenlétét már egy 931 Eddig nem említettem a győri káptalan követeinek szereplését: GyEL GyKML Th. XLII. 5416. Kovács László levele. Pozsony, 1751. június 15. A győri káptalan követei említik még a velük együtt szónokló, hangadó káptalani követeket: Galgóczy János esztergomi, a két egri és az egyik kalocsai káptalani követet. 932 Az 1728-29. évi diéta vallásügyi vitája során kivételesen a katolikusok, így a káptalani követek kerültek ellenzéki pozícióba, az uralkodó velük szemben a protestánsokat támogatta. A szakirodalom alapján viszont úgy tűnik, hogy a káptalani követek ezekben a vitákban kevésbé exponálták magukat a katolikus főnemesekhez vagy vármegyei követekhez képest. Erre: Szíjártó 2005. 275-277. 933 Az országgyűlési pasquillus-irodalom a köznemesség ellenzéki látásmódját magáévá téve ugyanígy értékeli a mágnások szerepét: Nagy 2016c. 214. A politikai idegen mítoszára: Szabó 2016. 388., 384-385. 934 A több alkalommal megszólalók: Erdődy György országbíró és fia, Antal gróf, Batthyány Károly horvát bán, Esterházy Ferenc tárnokmester, Grassalkovich Antal gróf, Károlyi Ferenc gróf, Pálffy Miklós gróf. A főpapok közül Barkóczy Ferenc egri püspök mellett Csáky Miklós kalocsai érsek és Althann Mihály Károly váci püspök tartozik a legtöbbször említett főpapok sorába. 935 Erről ld. az új szabad királyi városok, ill. az indigenátusok körül kibontakozott vita kapcsán írott fejezeteket. 18 6
