Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Az adókérdés az 1751. évi diétán
felemlítése a naplókban.879 Az adott esetben már a nemesi felkelés említése is vita tárgyát képezte: a június 12-i vitában a személynöki ítélőmester, felsőbüki Nagy Pál az ellenzék képviselőivel szemben az insurrectio elégtelenségét állapította meg, ezért tudott az adóemelés szükségessége mellett érvelni.880 Innen már csak egy lépés lehetett volna a nemesi felkelés reformja: ennek tervét aztán a következő diétán terjesztette elő az uralkodó, ami kiváltotta a nemesi társadalom ellenérzéseit. A jobbágyok feletti urasági jogokat is a nemesi szabadságjogok részeként fogták fel, és szót is emeltek érdekükben az 1751. évi diétán. Bacskády nyitrai követ június 12-i felszólalása szerint, ha a jobbágyok a rájuk nehezedő állami adóteher megnövekedése miatt a földesurak felé teljesítendő szolgáltatásaikat már nem tudják leróni, akkor ezzel a nemesi előjogok is sérülni fognak.881 A rendek történelemszemléletében erős volt a régi intézményrendszerhez való ragaszkodás: az érvényes társadalmi rendet és politikai struktúrát, így a nemesi szabadságjogokat az Isten által teremtett rend részének tekintik a pasquillisták. Mindezért szerintük bármilyen újítás nemcsak a nemesi kiváltságokra, hanem egyúttal az Isten által teremtett rendre is veszélyes.882 Ezt az érvet mindkét politikai tábor egyaránt felhasználhatta saját álláspontjának igazolására: az aulikus Jeszenák János az adóalapra Isten és a természet által kiformált adottságként tekintett, amin nem lehet változtatni.883 Az adóviták végén, július 12-én a vectura és forspont, az ingyenmunka és a nyáron fizetendő szénaadó megváltása címén a királynő által kért 200000 forint megszavazására az ellenzékiek közül többen azért nem voltak hajlandóak, mert újításnak érezték, amely nemcsak az eddigi gyakorlatnak mondott ellen, hanem új jogcímet is teremtett az emelésre, és ezzel az adóösszeget is növelhette.884 A libertas élvezetéből fakadnak az eszményi polgár (civis), vagyis rendi politikus pozitívnak értelmezett jellemvonásai. Az eszményi politikus alakjáról is adnak eligazítást a pasquillusok.885 A fentebb említett tulajdonságok: az önfeláldozó hazaszeretet, harcra való készség a belső és külső ellenség (vagyis a zsarnokság és a pogányság) ellen, családszeretet, hűség, becsület, tisztesség, az ősök 879 Galgóczy beszédére: OK 700.470. Diarium diaetae. 29. p. 880 MNLOLN 114 13. köt. 1751. június 12-i ülés. 881 OK 700.470. Diarium diaetae. 42-43. A másik naplóban Bacskády Pál neve szerepel ennél a hozzászólásnál: MNL OL N 114 13. köt. 1751. június 12-i ülés. 882 Brunner 1959.138-139. 883 MNLOLN 114 13. köt. 1751.június 11-i ülés. 884 OK 700.470. Diarium diaetae. 109. p. 885 A kora újkorban még nem létezett önálló politikai szféra, ezért nem léteztek professzionális politikusok sem. A fogalmat így jobb elnevezés híján az olyan személyekre alkalmazom, akik közügyekkel foglalkoztak. Erre: Engels 2016.91. 177